Az étterem szinte teljesen üres volt, és a majordomo sietve rohant az elegáns ruhájú idegen elé. Jason szikár volt, sötét, és járása határozottságról, magabiztosságról árulkodott. Inkább nézett ki egy hatalmas vagyon örökösének, semmint egy hivatásos szerencsejátékosnak. A megjelenés igen fontos, és ő ügyelt is rá. Az étel remekül nézett ki, és a bor csodálatosnak bizonyult. Miközben a levesre várt, kurta és lelkes szakmai beszélgetésbe elegyedett a borospincérrel, aztán élvezte az ízeket.

Komótosan evett, és a hatalmas étterem megtelt, mielőtt ő befejezte volna. Egy hosszú szivar mögül figyelte a műsort, s ezzel agyonütött még némi időt. Amikor végül átsétált a játékszalonba, az már dugig megtelt, s élettől nyüzsgött.

Lasssan körbejárt a helyiségben, s elszórt pár ezer dollárt. Alig figyelt oda a játékra, inkább érezni próbálta. Az összes játék tisztességesnek tűnt, és úgy tűnt, egyik eszközt sem befolyásolják.

Persze ezen elég gyorsan változtathatnak, gondolta. Általában nem szoktak beavatkozni; a ház százaléka elég nyereséget szolgáltat.

Egyszer megpillantotta Kerket a szeme sarkából, de a férfi nem nézett felé. A nagykövet folyamatosan kisebb-nagyobb összegeket veszített az ezüsthetesen, és ügy tűnt, türelmetlen. Valószínűleg arra várt, hogy Jason komolyan játszani kezdjen. Elmosolyodott, és lassan tovasétált.

Jason a kockaasztalnál telepedett le, mint rendszerint. Ez a legbiztosabb módja, hogy kisebb összegeket nyerjen. És amikor érezni kezdem a játékot, megkopasztom a kaszinót! Ez volt az ő titka, az erő, amely segítségével szüntelenül nyert — és amely mindig lehetővé tette számára, hogy bankot robbantson, és gyorsan lelépjen, mielőtt a bérelt orgyilkosok lecsaphatnának rá, hogy visszavegyék a pénzt.

A kocka hozzá került, és ő minden rásegítés nélkül dobott egy nyolcast. A tét alacsony volt, és ő óvakodott attól, hogy heteseket dobáljon. Ezzel is nyert, és továbbadta a kockát.