— Egyedül is tud enni — felelte Mikah, és a tálcát letette az asztalra Jason elé. — De csak az egyik kezét oldozom el, nehogy gondot okozzon. — Megnyomott egy gombot a műszerfalon, és a jobb csuklót rögzítő pántok kinyíltak. Jason megmozgatta elzsibbadt ujjait, majd felemelte a villát.

Evés közben szeme alaposan végigkutatta a pilótafülke minden részét. Egy ügyes szerencsejátékos figyelme megakad olyan apró részleteken, amelyek felett mások talán elsiklanak. Egy pillantás a másik játékos lapjaiba, mindig megnöveli az ember esélyeit.

Megfigyelni mindent, azután a részletek szép lassan összeállnak. Végignézett a kabinon: műszerpult, képernyők, komputerek, kézikönyvek. Minden apróságot megfigyelt és memóriájában elraktározott. Később a részletek majd konkrét tervvé állnak össze.

Azonban egyelőre csak egy gondolat alapjainál és egy következtetés végénél járt. Az alaphelyzet: pillanatnyilag ennek a hajónak a foglya, útban Cassylia felé. A következtetés: nem akar fogoly maradni, Cassyliára pedig végképp nincs kedve visszamenni.

Már csak a kettőt összekötő megoldás hiányzott. A szabadulás egyelőre lehetetlennek látszott, de Jason mégsem adta fel a reményt. Bízott a szerencsében.

Elhatározta, hogy nyitva tartja a szemét, és türelmesen vár a megfelelő pillanatra. A gyors cselekvés fél siker.

Ha viszont az ember túl sokáig habozik, a kedvező pillanat elmúlik, és ez már önmagában balszerencse.

Eltolta maga elől az üres tálcát, majd cukrot tett a teába. Mikah kifejezéstelen szemmel bámult maga elé, amint gondolataiba merülve kortyolgatta teáját. Kissé összerezzent, amikor Jason megszólalt.

— Említette, hogy nem tart cigarettát a hajón. De azt bizonyára megengedi, hogy a sajátomra rágyújtsak? Csak elő kéne kotornia a zsebemből, mert így leszíjazva nem férek hozzá.