Dögletes meleg volt Ankh-Morporkban. Valójában több volt dögletesnél. Orrfacsaróan bűzös volt.

A hatalmas folyó lávaszerű váladékká aszalódott Ankh, az előkelőbb lakcím, s a másik parton Morpork között. Morpork nem előkelő lakcím. Morpork egy kátránygödör ikertestvére. GyakorlatIIag nincs semmi, ami Morporkot rosszabb hellyé tehetné. Egy meteor telitalálat, például, kifejezett előrelépésnek számítana a társadalmi ranglétrán.

A folyómeder nagy része repedezett, lépszerű iszapkéreg volt. Jelen pillanatban a nap hatalmas, az égboltra szögezett rézgongnak látszott. A forróság, mely kiszárította a folyót, nappal perzselte a várost, éjjel meg sütögette, összezsugorítva az ősöreg gerendákat, s az utcák hagyományos sarát lebegő, fojtogató, okkersárga porrá változtatta.

Nem ez Ankh-Morpork tipikus időjárása. Hajlama szerint a ködök és csepergés és csúszkálás és fagyok városa inkább. Lihegve ücsörgött a ropogósra sült síkságon, mint egy varangy a samott-téglán. És még most is, úgy éjfél körül, fullasztó volt a hőség: megpörkölődött bársonyként burkolta be az utcákat, elfonnyasztva a levegőt és kiszorítva belőle a szuszt.

Magasan az Orgyilkosok Céhházának északi homlokzatán kattanás hallatszott, ahogy kilöktek egy ablakot.

Teppik, aki tetemes vonakodással ugyan, de megvált némelyik nehezebb fegyverétől, mélyet húzott a forró, romlott levegőből.

Ez az.

Ez az az éjszaka.

Azt mondják, hogy egy a kettőhöz az esélyed, kivéve, ha az öreg Mericetet húzod ki vizsgáztatónak, mely esetben akár el is vághatod a torkod rögtön az elején.

Teppik kifogta Mericetet Stratégia és Méregelméletből minden csütörtök délután, és nem jött ki vele. A hálótermek csak úgy zümmögtek a Mericetről szóló pletykáktól, a gyilkosságok számáról, a bámulatos technikáról… A maga idejében minden rekordot megdöntött. Azt beszélték, hogy még Ankh-Morpork Patríciusát is megölte. Na persze, nem a mostanit. A halottak egyikét.