Az IntenSecure komolyabb beosztású munkatársai között sokan voltak, akik korábban — csakúgy, mint Rydell — valamilyen rendőri munkát végeztek. Némelyikük a Los Angeles-i rendőrségnél szolgált. Ha a cég szabályzata nem mondta volna ki, hogy az alkalmazottak nem hordhatnak maguknál kézifegyvert, az emberek teleaggatták volna magukat gyilokszerszámokkal. Az öltözők bejáratában fémdetektorokat helyeztek el, és Hernandez fiókja általában tele volt az elkobzott tőrökkel, kábítópisztolyokkal, boxerekkel, csizmaszár-késekkel, meg egy halom olyan holmival, amit a jelzőberendezés kiszúrt. Mint péntek reggelenként egy Dél-Miami-i középiskolában. Hernandez a műszak után mindenkinek mindent visszaadott, de amikor az embereknek hívásra kellett menniük, csak a Glockjaikat meg a puffogtatókat vihették magukkal.

A Glock szabvány rendőrségi darab volt, legalább húsz éves típus; az IntenSecure azoktól a rendőrőrsöktől vásárolt össze egy kamionra valót, amiknek tellett arra, hogy áttérjenek a hüvely nélküli muníció használatára. Aki komolyan vette a szabályzatot, az a plasztikpisztolytáskában tartotta a Glockját, a pisztolytáskát pedig hozzászigetelőszalagozta a kocsi középső konzoljára. Amikor valakinek hívásra kellett mennie, az pisztolytáskástól levette a konzolról a stukkert, és hozzátapasztotta az egyenruhán külön erre a célra elhelyezett tépőzárhoz. Elvben a kocsin kívül csak akkor lehetett az embereknél fegyver, ha ténylegesen intézkedtek.

A puffogtató nem is számított lőfegyvernek, legalábbis a törvény szerint nem, de egy közelről leadott pörkölés bárki arcát lerágta volna. Izraeli zavargáselhárító készülék volt, sűrített levegővel működött, és ujjnyi vastag, újrafeldolgozott gumiból készül kockákat nyomott ki magából. Úgy nézett ki, mintha egy rohamfegyver, meg egy ipari szegecselőpisztoly keveréke lenne, csak éppen élénksárga plasztikból készült.