— Ez nem valami lenyűgöző szám, ha a két és fél milliárdot vesszük.

— Ez olyan szám, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. És az aláírók mellett számosan vannak olyanok is, akikben mélyek a kételkedés gyökerei, hogy e tervezett szövetség jogosságáról már ne is essék szó. Hiába minden hatalma, még Karellen felügyelő sem törölheti el egyetlen tollvonással ezer év történelmét.

— Mit tudunk mi Karellen hatalmáról?! — csattant föl Stormgren. — Az én gyerekkoromban az Európa Föderáció még csak egy álom volt, de mire férfivá cseperedtem, már valósággá vált. És ez még a főkormányzók megérkezése előtt történt. Karellen csak befejezte azt a munkát, amit mi elkezdtünk.

— Európa egyetlen kulturális és földrajzi entitás volt. A világ nem az, és itt van a különbség.

— A főkormányzók számára a Föld sokkalta kisebb lehet, mint amekkorának apáink Európát látták — felelte Stormgren gúnyosan, majd hozzátette: — És merem állítani, hogy az ő látásmódjuk érettebb, mint a miénk.

— Én a föderációt mint végső célt nem feltétlenül vonom kétségbe — ámbár ezzel sok támogatóm bizonyára nem értene egyet. De ennek belülről kell megfogalmazódnia; és nem úgy, hogy kívülről kényszerítsék ránk.

A magunk sorsát nekünk kell alakítanunk, s nem szabad tűrnünk, hogy mások beleavatkozzanak az emberek ügyeibe.

Stormgren felsóhajtott. Már százszor is hallotta mindezt, és tudta, hogy most is csak ugyanazt válaszolhatja, azt, amit a Szabadság Liga mindannyiszor visszautasított. Ő bízott Karellenben, ezek pedig nem. Alapvetően ez volt köztük a különbség, és ez ellen nem tehetett semmit. Szerencsére a Szabadság Liga sem.