— Maga dinAlt, a hírhedt szerencsejátékos — kezdte az idegen nyíltan. — Van egy ajánlatom a maga számára.

Jason átpillantott a pohara fölött, s eltöprengett a lehetőségeken. Ez a fickó vagy a rendőrségtől jött, vagy a konkurenciától — és ő, köszöni szépen, egyikből sem kér. Meg kell tudni, mit akar, aztán majd elválik, mi lesz.

— Sajnálom, barátom — mosolyodott el Jason —, de rossz lóra tett.

Szívesen venném az ajánlatát, de mostanában az szerencsém mintha inkább a kaszinóknak segítene, mint nekem. így hát…

— Ne játszadozzunk egymással — mordult rá Kerk. — Maga dinAlt, de ismert Bohel néven is. Ha több nevet is hallani kíván, megemlíthetem a Mahaut Bolygót, a Nebula Casinót meg még jó néhányat. Van egy üzleti ajánlatom, amely mindkettőnk számára előnyös lesz, és jobban teszi, ha meghallgat.

Az említett nevek hallatán Jason félmosolya mit sem változott.

Azonban a teste megfeszült, ugrásra készen várta a továbbiakat. Ez a tűlfejlett izomzatú idegen olyan dolgokat tud, amiket nem lenne szabad tudnia. Itt az ideje témát változtatni.

— Szép a pisztolya — jegyezte meg Jason. — Csakhogy engem a fegyverek idegessé tesznek. Méltányolnám, ha lerakná.

Kerk úgy meredt a pisztolyra, mintha életében most látná először.

— Nem, soha nem szoktam letenni. — Úgy tűnt, kissé bosszantja a javaslat.

A puhatolódzás ideje lejárt. Jasonnak felül kell kerekednie a helyzeten, ha élve akar ebből kikerülni. Ahogy előrehajolt, hogy a poharát letegye az asztalra, a másik keze közben feltűnés nélkül a párna mögé nyúlt. Megérintette a pisztolya markolatát.

— Attól tartok, ki kell tartanom a javaslatom mellett. Mindig némi kényelmetlenséggel tölt el, ha fegyveres emberrel kell beszélgetnem.