Jason az ősz hajú, viseltes, egyenruhaszerű öltözetet viselő férfira pillantott, és úgy döntött, hogy nem nevet hangosan. Az ember fura dolgokat hall a határ menti bolygókról, és akár minden szó igaz lehet. A Pyrrusról még sosem hallott, bár ez nem jelent semmit.

Több mint harmincezer ismert bolygó található a benépesített univerzumban.

— Ellenőrizni fogom a hallottakat — biccentett Jason. — Ha igaz, megköthetjük az üzletet. Hívjon fel holnap…

— Nem — vágott közbe Kerk. — A pénzt ma kell megnyerni.

Váltókat írtam alá erre a huszonhétmillióra; reggelre le kell raknunk a hárommilliárdot, az a végső határidő.

Jason számára percről percre fantasztikusabbá vált az ügy — és egyre érdekesebbé. Az órájára pillantott. Lesz még elég idő kitalálni, hazudott-e Kerk, vagy sem.

— Oké, ma este megcsináljuk — egyezett bele. — De egyet magamhoz kell vennem ezekből a bankókból, hogy megvizsgáltassam.

Kerk felállt, menni készült.

— Vigye az egészet. Mostantól egészen addig nem fogok találkozni magával, amíg a pénzt meg nem nyerte. Természetesen a Casinóban leszek, de ne ismerjen fel. Jobb, ha nem tudják, honnan van a pénz, vagy hogy mennyi van még magánál.

Aztán egy csontropogtató kézszorítás után, mely satuként préselte össze Jason kezét, távozott. Jason egyedül maradt a pénzzel.

Legyezőszerűen kiterítette a bankjegyeket maga elé, mintha kártyalapok lennének, s rámeredt, szépia — és aranyszínű felületükre, így próbálva elhitetni magával, hogy mindez valóság.

Huszonhétmillió dollár. Mi tartja vissza, hogy egyszerűen kisétáljon velük az ajtón, és felszívódjon? Szinte semmi, legfeljebb saját tisztességérzete.

Kerk Pyrrus, ez a férfi, akinek az utóneve megegyezik a származási bolygója nevével, az univerzum legnagyobb bolondja. Vagy csak tudja, hogy mit csinált. Abból, ahogy a tárgyalás zajlott, ez utóbbi tűnt valószínűbbnek.