Jason elrántotta a fejét, de nem elég gyorsan.

Fájdalmasan vakargatta kivörösödött fülét.

— Micsoda amazon… — dünnyögte, miközben kiballagott a szobából.

Az űrkikötő irányítótornyában csak egy tizenéves fiú tartózkodott. Még sohasem hagyta el a Pyrrust, és csupán az anyanyelvén beszélt. Jason viszont, mint hivatásos szerencsejátékos, sok világban megfordult, így a galaktikus nyelvek legtöbbjét ismerte.

— Most nincs vele kapcsolatunk: a Pyrrus túloldalán jár — közölte a fiú. — Hamarosan visszatér. De ismeretlen nyelven beszél. — Elfordított egy kapcsolót, és a háttérzörejek közül lassan kivehetővé vált egy hang.

— …jeg kan ikke forsta… Pyrrus, kan dig hor mig…?

— Azt hiszem, nem lesz probléma — jelentette ki Jason a mikrofonért nyúlva. — Nytdanski nyelvjárás. A Poláris szektor valamennyi bolygóján ezt beszélik.

— Pyrrus til rumfarktskib — felelte Jason. A válasz hamarosan megérkezett a korábbi nyelven.

— Leszállási engedélyt kérek. Mik az űrkikötő koordinátái?

— A leszállási engedélyt megtagadom, és őszintén javaslom, keressen barátságosabb bolygót!

— Lehetetlen. Üzenetet hoztam Jason dinAltnak, és úgy tájékoztattak, ő ezen a bolygón tartózkodik.

Jason növekvő érdeklődéssel tekintett a recsegő mikrofonra.

— Az információja pontos: én vagyok Jason dinAlt. Mi az üzenet?

— Nem közölhetem nyilvános csatornán. Bemértem a rádióadás helyét, és leszállók. Kérem, közölje a pontos adatokat!

— Tudja, hogy öngyilkosságot követ el? Ez a galaxis legveszedelmesebb bolygója. Valamennyi életforma, a baktériumtól egészen az űrhajó nagyságú karmos sasig, az ember halálos ellensége. Igaz, hogy átmenetileg most fegyverszünet van, ám egy külhonira mégis csaknem biztos halál vár. Hall engem?

Semmi válasz. Jason vállat vont, és a radarernyőt kezdte figyelni.