Végül az a szokatlan vélemény formálódott meg benne, hogy a király dolga az, hogy királyságát boldogabb hellyé tegye mindenki számára.

Jelen pillanatban éppen valamilyen bonyolult eszközt vizsgált, ami egy villásrúdból állt — a ló számára —, míg a többi része úgy nézett ki, mint egy kocsi nagyságú szélmalom.

Verenc felnézett, és szórakozottan elmosolyodott.

— Ó, üdv! — mondta. — Mind visszaértetek épségben, ezek szerint?

— Öm… — kezdte Magrat.

— Ez egy forradalmian új vetésforgató — szólt Verenc. Megpaskolta az eszközt. — Most jött meg Ankh-Morporkból. A jövő technológiája. Eléggé beleástam magam a mezőgazdasági fejlesztések és a talajhasznosítás témájába. Most már igazán meg kellene próbálkoznunk ezzel az új hárommezős rendszerrel.

Magrat megszédült egy cseppet.

— Azt hiszem, nincs is több mint három mezőnk — válaszolta —, és azok sem dúskálnak a termőföldben…

— Nagyon fontos, hogy fenntartsuk a gabonák, hüvelyesek és gumós növények egyensúlyát — emelte fel a hangját Verenc. — A lóherén is komolyan elgondolkoztam. Érdekelne a véleményed!

— Ömm…

— És, azt hiszem, kezdenünk kellene valamit a disznókkal is! — kiáltotta Verenc. — A lancre-i csíkosakkal! Nagyon szívós fajta! És fel tudnánk vinni a húshozamot! Óvatos keresztezéssel! Mondjuk, a stói görbehátúval! Felküldök egy kant — Soma, tedd már le azt az átok trombitát!

Soma leeresztette a hangszert.

— De a fanfár, felség…!

— Igen, igen, de az nem kell ilyen hosszú legyen. Néhány rövid taktus tökéletesen elegendő. — Verenc beleszimatolt a levegőbe. — És valami ég.

— Ó, a franc…! A répák… — Soma elsietett.

— Mindjárt jobb — szólt Verenc. — Hol tartottunk?

— A disznóknál, azt hiszem — felelte Magrat. — De igazából azért jöttem…

— Minden a talajon áll vagy bukik — folytatta a király. — Ha odafigyelsz a talajra, nyert ügyed van. Ja, egyébként nyárközép éjjelére tervezem az esküvőt. Úgy gondoltam, az biztos megfelelne neked is.