Folytassuk hát…

Hol kezdjük?

Nagyon kevés valódi kezdet létezik. Persze, vannak olyan események, amelyek annak tűnnek.

Felmegy a függöny, lép az első gyalog, eldördül az első lövés

Rengeteg gondolatot vesztegettek már arra, hogy megtalálják a végső Előttét.

Azt, amit biztosan tudunk, pillanatnyilag emígyen lehetne összegezni:

Kezdetben vala a semmi, ami felrobbant.

Egyéb, a Kezdetről szóló történetekben istenek szerepelnek, akik a bordájukból, a zsigereikből, illetve apjuk heréjéből teremtették a világot

Ám ez a történet a Korongvilágon kezdődik, ami négy elefánt hátán úszik keresztül az űr óceánján, a négy elefánt pedig egy óriási teknős páncélján áll, és ennek a világnak a megteremtésében egyáltalán nem jutott szerephez senkinek semmiféle testrésze.

De hol kezdjük?

Évezredekkel ezelőtt? Amikor forró kövek zuhataga érkezett sivítva az égből, ütött egy nagy lyukat a Rézsikló-hegységben és tette földdel egyenlővé az erdőt tízmérföldes körzetben? A törpék kibányászták a köveket, mert valamifajta vasból voltak, és a törpék, az általános vélekedésekkel ellentétben, jobban szeretik a vasat az aranynál. Csak az a helyzet, hogy bár több vas bányászható, mint arany, az előbbiről nehezebb énekelni. A törpék imádják a vasat.

És ez volt a kövekben. A vas imádata. Olyan erős imádat, ami minden vasból készült dolgot magához vonzott. Az a három törpe, aki az első követ megtalálta, csak úgy tudott elszabadulni, hogy kiküzdötte magát a páncélnadrágjából.

Sok világ vasból van, legalábbis a magját tekintve. De a Korongvilágnak éppúgy nincs magja, mint egy palacsintának.

Ha az ember megdelejez egy tűt a Korongon, az a Tengely felé fog fordulni, ahol a legerősebb a mágikus mező. Ilyen egyszerű.