— Hello mindenkinek! Isten hozta önöket az Akadémián! Ugye, mindnyájan beszélnek angolul? — Everardnak feltűnt egy tépett német egyenruhát viselő férfi, egy hindu, meg még néhányan, akik valószínűleg más országokból érkeztek.

— Akkor hát az angolt fogjuk használni, amíg mind meg nem tanulják a temporált. — A fiatalember lezseren, csípőre tett kézzel álldogált. — Dard Keim a nevem. Keresztény számítás szerint 9573-ban születtem, de az önök kora a speciális szakterületem. Ez a kor amúgy 1850-től 2000-ig terjed, önök mind innen valók. Én vagyok az önök hivatalos siratófala, ha bármi bajuk lenne.

— Ez a hely másképp működik, mint ahogy önök bizonyára elképzelték. Mi nem tömegoktatást végzünk, ezért nincs szükség egy osztályterem vagy egy hadsereg alapos fegyelmére. Mindannyian egyéni és általános instrukciókat is fognak kapni. Nincs szükség arra, hogy a tanulásbeli hiányosságokat büntessük, hiszen az előzetes tesztek biztosították, hogy ez ne forduljon elő, és a lehető legkisebbre csökkentették a kudarc lehetőségét. Mindnyájan magas érettségi fokon állnak a saját kultúrájuk fogalmai szerint. Mindazonáltal a képességbeli különbségek azt jelentik, hogy amennyiben mindenkit a teljességig akarunk fejleszteni, akkor személyes vezetésre van szükség.

— Itt a normális udvariasságon kívül nem sok formaság van. Pihenésre éppúgy lesz majd lehetőségük, mint tanulásra. Sosem fogunk többet követelni önöktől, mint amit nyújtani tudnak. Hozzátehetem még, hogy már ezen a környéken is remekül lehet halászni és vadászni, de ha egy pár száz mérfölddel arrébb mennek, akkor egyenesen fantasztikusak a lehetőségek.

— Most pedig, ha nincs kérdés, kérem, jöjjenek utánam, hogy mindenkit elhelyezzünk.

Dard Keim megmutatta egy átlagos szoba felszereléseit. Olyasmi játékszerek voltak ezek, amit az ember úgy a 2000. évre vár el: diszkrét, tökéletesen odaillő bútor, frissítő-tisztálkodó kabin, képernyők tetszés szerint előhívható előre felvett látványokkal, szórakoztató hanggal. De semmi túlságosan meghökkentő. Minden újoncnak megvolt a maga szobája a "háló"-épületben. Az étkezések a központi menzán voltak, de magán-bulikat is lehetett rendezni. Everard érezte, hogy oldódik benne a feszültség.