Volt nagy öröm az Aktinián. Piron lett a bolygó igazságos királya, a csillagmérnök pedig visszatért a sötétségbe, előszedte testét a sugárgubóból, és továbbment a csillagokat gyújtogatni. Tóriás hatszáz platinakarja máig is a bolygó körül kering, mint valami gyűrű, olyasféle, mint a Szaturnuszé, pompásan világít, százszor erősebben, mint a radioaktív hegyek, és vidáman mondják olykor a boldog platinidák: — Nézzétek, milyen szépen ragyog az öreg Tóri!
HOGYAN GYŐZTE LE ÖNGERJESZTŐ ERG A SÁPATAGOT?
A hatalmas Boludár király élt-halt a furcsaságokért. Egész életében ezeket gyűjtötte, olykor még a fontos államügyekről is megfeledkezett miattuk. Volt egy óragyűjteménye, benne hajnalfényből készült órák, táncoló toronyórák, felhőkronométerek. Kitömött élőlényeket is gyűjtött, voltak remek példányai a Világmindenség legtávolabbi csücskeiből, s egy külön teremben, üvegharang alatt tartotta a legritkább lényt, a Homosz Antroposz nevű, csudamód sápadt kétlábút, kitűnő állapotban, még szemei is voltak, illetve csak szemüregei, s a király két szép rubinkövet rakatott beléjük, hadd nézzen a Homosz bíborpillantással. Boludár, ha jókedvében volt, legkedvesebb vendégeit elhozta ebbe a terembe, s megmutatta nekik a kitömött szörnyeteget.
Egy szép napon híres űrtudós vendégeskedett a király udvarában.
Vénséges vén volt ez a Holazon nevű tudós, kristályaiban kissé már bomladozott is az értelem az öregségtől, de mindenfajta galaktikus bölcsesség tárházának hírében állott.