Azt beszélték róla, hogy zsinórra tudja fűzni a fotonokat, és nyakláncokat csinál fényből; sőt még azt is tudja, hogyan lehet eleven antroposzt fogni. Hallott erről a király, és nyomban kinyittatta pincéit; az űrtudós nem utasította vissza a szíves kínálást, s miután a kelleténél többet húzott a leydeni palackból, úgyhogy egész testében kellemes áramok terjedeztek, elárulta a királynak a rettentő titkot, sőt megígérte, hogy szerez neki egy antroposzt, aki holmi csillagközi törzs uralkodója; igaz, hogy borsos árat szabott: annyi öklömnyi gyémántot, amennyit az antroposz nyom, de a király kapva kapott az ajánlaton.

Másnap Holazon útnak indult, a király pedig dicsekedni kezdett a koronatanács előtt, hogy micsoda szerzeményt vár; nem is titkolhatta volna, hiszen már el is rendelte, hogy a palota kertjében, ahol a legszebb kristályok nőnek, kalitkát építsenek vastag vasrudakból.

Az udvaroncok nagyon megrémültek. Látván, milyen hajlíthatatlan a király, a palotába hívattak két bölcs homológust. A király szívesen fogadta őket, mert kíváncsi volt, mit beszél majd Szalamid és Taladon, a két tudós, a sápadt lényről; hátha olyasmit is tudnak róla, amit ő még nem ismer.

— Igaz-e — kérdezte, mihelyt azok, illő tiszteletadás után, fölemelkedtek —, hogy a homosz a viasznál is lágyabb?

— Igaz bizony, Felség — bólogatott a két tudós.

— És az is igaz, hogy az arcuk alján levő réssel különféle hangokat tudnak adni?

— Igaz, Felség, sőt még az is igaz, hogy ebbe a résbe a homosz különféle dolgokat töm, aztán mozgatni kezdi a feje alsó részét, amely zsanérral van a felsőhöz erősítve, ily módon felaprítja ama dolgokat, majd beszippantja őket a belsejébe.

— Különös szokás, már hallottam róla — szólt a király. — De mondjátok, bölcseim, miért csinálja ezt?

— Erre vonatkozólag négy elmélet van, Felség — felelték a homológusok. — Az első szerint. azért teszi, hogy megszabaduljon a fölös méregtől (mert hihetetlenül mérges). A második szerint csak a pusztítás kedvéért csinálja, ugyanis legfőbb örömét abban leli. A harmadik elmélet szerint puszta mohóságból, mert mindent elnyelne, ha tehetné, a negyedik…