Íme, a fényes, gyertya-világította szoba, ahol az életfogytig — időmérők sorakoznak — polc hátán polc, tele kucorgó homokórákkal, amelyek jövőből múltba csorgatják finom homokjukat. Minden élőlénynek egy. A szemcsék pergésének összeadódó neszétől úgy morajlik a szoba, akár a tenger.

Íme, a helyiség tulajdonosa, aki épp átvonul rajta, kimért léptekkel, gondolatokba merülten. A neve: Halál.

Nem ám akármilyen Halál. Ez az a Halál, akinek sajátos tevékenységi szférája, nos, egyáltalán nem szféra, hanem a Korongvilág; ami lapos, és négy óriási elefánt hátán nyugszik, amelyek Nagy A’Tuin, a hatalmas csillagteknőc teknőjén ácsorognak, és amit egy az űrbe szakadatlanul alázubogó vízesés övez.

A tudósok kiszámolták, hogy egy ennyire kétségbevonhatatlanul abszurd dolog tényleges létezésének esélye egy a milliókhoz.

Ám a varázslók kikalkulálták, hogy az egy-a-millióhoz esélyek tízből kilencszer bejönnek.

A Halál, csontlábujjain keresztülcsattogva a fekete-fehér padlólapokon, mormol kámzsája alatt, ahogy csontvázujjai végigszámlálják a dolgukba temetkezett homokórák sorait.

Végül talál egy olyat, ami láthatólag megelégedésére szolgál, óvatosan leemeli polcáról, és a legközelebbi gyertyához viszi. Úgy tartja, hogy a fény visszaverődjék róla, és belebámul a visszatükrözött, tűhegynyi csillogásba.

Annak a csillámló szemgödörnek merev tekintete felöleli a világteknőst, amint az evez a mélyűrön át, valamint az egész üstökös sebezte, meteor lyuggatta páncélt. A Halál tudja, hogy egy nap maga Nagy A’Tuin is meg fog halni; na, az lesz aztán a kihívás.

Ám pillantásának fókusza előrevetül a Korong kék-zöld nagyszerűségére, amely lassan forog a körötte keringő kicsiny nap alatt.

Most e tekintet elkanyarodik a Kostetőnek nevezett nagy hegyvonulat irányába. A Kostető telis-teli mély völgyekkel, meglepetésszerű szirtekkel és számottevően több földrajzzal, mint amennyivel még tudna valamit kezdeni. Megvan a maga sajátságos időjárása telis-teli srapnel jellegű esővel, korbácsoló széllel, folyamatos égiháborúval. Némelyek azt állítják, hogy mindez azért van, mert a Kostető az ősi, vad mágia hazája. Na persze, egyesek mindenfélét összehordanak.