A Halál pislog, beállítja látásmélységét. Most már látja a fűborította vidéket a hegység fordulatiránti lejtőin.

Most lát egy konkrét hegyoldalt.

Most lát egy mezőt.

Most lát egy szaladó fiút.

Most figyel.

Most olyan hangon, akár ólomtömbök koppanása a grániton, azt mondja:

— IGEN.

Kétségtelen, hogy volt valami mágikus annak a töredezett, hegyes területnek a talajában, amit — a különleges árnyalat miatt, amit a helyi növényzetnek adott — oktarin gyepmezőkként ismertek. Például egyike volt azon helyeknek, s ilyenből kevés akadt a Korongon, ahol a növények előtermő variációi előfordultak.

Az előtermő növények visszafelé nőnek az időben. Elveted őket idén, és kihajtanak tavaly.

Mort családja az előtermő szőlőből érlelt bor termeléséből élt. Ezek a borok erősek és nagyon keresettek a jövendőmondók köreiben, merthogy, mi sem természetesebb, hozzásegítik őket a jövőlátáshoz. A dolog egyetlen hátulütője az, hogy a megelőző reggel leszel másnapos, és rengeteget kell igyál, hogy kiheverd.

Az előtermő növények termesztői rendszerint nagydarab, komoly emberek, és ugyancsak hajlanak a befelé fordulásra meg a kalendárium beható tanulmányozására. Az a gazda, aki elhanyagolja a közönséges vetőmag elvetését, csupán a termést veszíti el, mígnem az, aki elfelejti elvetni azon termés csíráit, amit már learatott tizenkét hónappal korábban, megkockáztatja a teljes ok-okozati szövedék felbomlását, a heveny kínos helyzetről nem is beszélve.

Az is égetően kínos volt Mort családja számára, hogy a legfiatalabb fiú egyáltalán nem mondható komolynak, és körülbelül annyi tehetséget mutatott a kertészkedés iránt, mint amennyit egy döglött tengeri csillagban lel az ember.