Ez nem Rendfenntartás.

Adtak nekem valami mellvértszerűséget. Rozsdás és silány munka.

Pénzt adnak azért, ha az ember csendőr. Az, 20 tallér egy hónapban. Amikor megkapom, el fogom küldeni neked.

Remélem, hogy jól vagy és hogy az #5-ös Tárna megnyílt már. Ma délután elmegyek és megnézem a Tolvajok Céhét. Ez botrányos. Ha tudok valamit tenni ellene, azt a Kalapom mellé Tűzhetem. Már kezdem Kapiskálni, ahogy itt beszélnek. Szerető fiad, Murok.

Ui. Légy szíves, mondd meg Arankának, hogy sok szeretettel gondolok rá. Nagyon hiányzik.

Lord Vetinari, Ankh-Morpork Patríciusa, kezével eltakarta szemét.

— Hogy mit csinált?

— Végig masíroztatott az utcákon — válaszolta Urdo van Pad, a Tolvajok, Zsebmetszők, Betörök és Társult Szakmák Céhének jelenlegi Elnöke. — Fényes nappal! — Néhány lépést tett a Patrícius komor hivatali széke felé és ujját rázta.

— Tudja nagyon jól, hogy jócskán a Költségvetésen belül maradtunk — szögezte le. — Hogy így megalázzanak! Mint valami közönséges bűnözőt! Jobb lesz, ha teljes elégtételt kapok, vagy megint sztrájkkal kell megbirkózzék! Rá fogunk kényszerülni természetes polgári felelősségérzetünk dacára — tette hozzá.

Az ujj volt az. Az ujj hibának bizonyult. A Patrícius fagyosan meredt az ujjra. Van Pad követte pillantását, s gyorsan leengedte az ujját. A Patrícius nem az az ember, akire csak úgy rázhatod az ujjad, hacsak nem akarod, hogy a végén csak kilencig tudj számolni.

— És azt mondja, egyetlen személy tette ezt? — kérdezte Lord Vetinari.