Egész biztosan meg fogja mutatni, hogy mit tennének őseink, ha most lennének életben. Már gyakran bocsátkoztak találgatásokba erről. Helyeselnék-e a modern társadalmat, kérdi az ember, ámulnának-e a jelenkori vívmányokon? És persze ez alapvetően elhibázza a lényeget. Amit őseink valójában gondolnának, ha ma lennének életben, ez lenne: — Miért van itt ilyen sötét?

A folyóvölgyi hajnal hűsében Dios főpap kinyitotta szemét. Mostanság nem szokott aludni. Nem tudott visszaemlékezni, mikor aludt utoljára. Az alvás amúgy is túl közel esik ahhoz a másik dologhoz, meg különben is, úgy tűnt, semmi szüksége rá. Elég volt lefeküdni pontosabban, itt lefeküdni. A fáradtságmérgek elenyésztek, éppúgy, mint minden más. Egy időre.

Mindenesetre elég sokáig.

Lelendítette lábát a kőtömbről a csöpp kis kamrában. Szinte agya tudatos ösztönzése nélkül, jobb keze megmarkolta hivatalának kígyó-körbetekeregte botját Megállt, hogy újabb jelet tegyen a falra, összébb húzta köntösét, s szaporán kilépett a lejtős folyosóra, majd ki a napfényre, a Könyörgés az Új Naphoz szavai máris fölsorakoztak elméjében. Az éjszaka elfeledve, előtte áll a nap. Oly sok körültekintő tanácsot és útmutatást kell adni, s Dios csakis azért létezett, hogy szolgáljon.

Nem Diosnak volt a legfurább hálószobája a világon. Ez csak a legfurább hálószoba volt amiből valaha is kisétált valaki.

És a nap gördült előre az égbolton.

Sokan töprengtek már, hogy miért. Néhányan azt gondolják, hogy egy óriási ganajtúró bogár görgeti. Magyarázat gyanánt ebből hiányzik egy bizonyos technológiai korszerűség, s ehhez járul még a hátrány, hogy — ahogy bizonyos körülmények között esetleg napvilágra kerülhet — talán helyes feltevés.