— Szándékosan összeverődtek, hogy semmit se halljak — kesergett Pirx.

Verejtékhatlan fehérneműjét facsarni lehetett volna. A zümmögő légy veszettül keringett a Kalkulátor tárcsája fölött, mintha a saját árnyékát üldözné.

— Albatrosz négy Aresterra, Albatrosz négy Aresterra, PAL Központinak, kilépek a hetes kvadránsra, kilépek a hetes kvadránsra, interkom kalauzolást kérek. Vége.

Hallani lehetett az interkom távolodó sípolását, amely beleveszett az erősödő zümmögésbe. Néhány szó kivehető volt:

— JO 2 Terraluna, JO 2 Terraluna hívja AMU 27-et, AMU 27-et. Vétel.

„Kíváncsi vagyok, kit hív?” — tűnődött Pirx, és hirtelen, az övek ellenére, csaknem felpattant.

— AMU — nyögte volna, de száraz torkán egy árva hang sem jött ki. A hallgató zümmögött. A légy. Lehunyta a szemét.

— AMU 27 JO 2 Terralunának. A négyes kvadránsban vagyok, PAL szektor, bekapcsolom a helyzetjelzőimet. Vétel.

Meggyújtotta helyzetjelző lámpáit — két vöröset kétoldalt, két zöldet az orron, egy kéket hátul, és várt. A légyen kívül semmi sem hallatszott.

— JO 2/a Terraluna, JO 2/a Terraluna, hívom… zümmögés.

„Alighanem engem?” — találgatta kétségbeesve.

— AMU 27 JO 2/a Terralunának, a négyes kvadránsban vagyok, PAL szélső szektor, helyzetjelzőim égnek. Vétel.

Most mindkét JO egyszerre szólalt meg, bekapcsolta a sorrendszabályozót, hogy a másodiknak jelentkezőt kiszűrje, de a zümmögés nem szűnt, természetesen — a légy.

„Alighanem felkötöm magam” — gondolta. Eszébe sem jutott, hogy nehézkedés híján még ez a megoldás sem lehetséges.

Hirtelen fölfedezte a radar ernyőjén mindkét hajóját: párhuzamos útvonalon követték, egymástól alig kilenc kilométernyire, vagyis tiltott közelségben, Mint vezetőnek kötelessége volt, hogy a megengedett tizennégy kilométeres távolságra parancsolja őket.