Átkozta a mikrofont. Félt, hogy nem hallja meg a PAL-t. Ráadásul a légy kezdett kirándulgatni. Tekintete akarata ellenére jó pár percig követte, míg csak szigorúan ki nem jelentette, hogy egy frászt érdekli a légy. Kár, hogy nem lehet ráhinteni valami DDT-félét.

— Elég!

A légy olyat zümmögött, hogy Pirx megrándult. Most a Kalkulátoron mászkált. Elcsendesült: a szárnyát tisztogatta. Micsoda undorító rovar!

A hallgatóból egyenletes, távoli sípolás hallatszott három rövid, hosszú, két rövid, két hosszú, három rövid, hosszú: a PAL.

„Na, most mereszd a szemed!” — biztatta magát, kissé fölemelte a fotelt, így egyszerre három képernyő volt az orra előtt — még egyszer ellenőrizte, hogyan forog a radar foszforos vezérlősugara, és várt. A radar semmit sem mutatott. De valaki jelentkezett:

— A hét Terraluna, a hét Terraluna, III. szektor, száztizenhármas útvonal, hívja PAL PELENG-et. Irányítást kérek. Vétel.

— Micsoda pech! Hogyan találjam én meg a JO-jimat! — zavarodott meg Pirx.

A légy felüvöltött a hallgatón és eltűnt. Egy pillanat múlva Pirxre árnyék borult felülről, mintha denevér telepedett volna a lámpára. A légy volt. Úgy mászkált az üveghólyagon, mintha a tartalmát vizsgálgatná. Közben az űr megélénkült — már látta a PAL-t (karóra emlékeztetett, a nyolcszáz méteres alumíniumhenger megfigyelőgömbben végződött), fölötte repült, talán négyszáz kilométernyi vagy valamivel nagyobb távolságban, és lassan megelőzte.

— PAL PELENG a hét Terralunának, száznyolcvan egész tizennégy, százhat egész hat. Lineárisan növekvő elhajlás. Vége.

— Albatrosz négy Aresterra hívja PAL Központit, Pal Központit, leszállok üzemanyagért, II. szektor, leszállok üzemanyagért, II. szektor tartalékon haladok. Vétel.

— A hét Terraluna hívja PAL PELENG-et…

A többit nem hallotta, elnyelte a légyzümmögés. Azután csönd lett.

— Albatrosz Központi négy Aresterrának, üzemanyagfelvétel hetes kvadránsban, Omega Központin, az üzemanyag-ellátást áthelyezték Omega Központira. Vége.