Most ráért kissé — a gyorsulásos repülés végéig. Két g nem nagy dolog. Összevissza száznegyvenkét kilogramm volt most a súlya. Sokszor félórákat is eltöltött 4 g-nél a laboratóriumi forgószékben.

Más kérdés, hogy kellemetlen ólomsúly nehezedett kezére-lábára. Fejét nem bírta moccantani — elsötétült a világ.

Még egyszer ellenőrizte a sarkában levő hajók helyzetét, és találgatni kezdte, mit művel most Boerst. Maga elé képzelte arcát — olyan lehet, mint a filmeken. Micsoda álla van a fickónak! Egyenes orr, szürke szempár — acélos —, egészen biztosan nem vitt magával semmiféle „súg”-ot! Habár — egyelőre neki sem volt rá szüksége. A hallgatóban gyengült a zümmögés — mindkét légy fölötte mászkált az üvegbura tetején, árnyékuk megcirógatta arcát, első ízben szinte megrezzent. Felpillantott fekete lábuk vége lepényszerűen kiszélesedett, potrohuk fémesen csillogott a lámpafényben. Undorító!

— Lökhajtásos nyolc Aresterra hívja Terraluna háromszöget, tizenhatos kvadráns, irány száztizenegy egész hat. Útirányunk tizenegy perc, harminckét másodperckor kereszteződik, kérem, változtassák irányukat.

— No, ezt kifogtam! — jajdult fel. — A tökfilkó, egyenesen ide tolakszik — hiszen láthatja, hogy alakzatban repülök! — AMU 27, a JO 2 és JO 2/a, Terraluna háromszög vezetője hívja lökhajtásos nyolc Aresterrát. Alakzatban haladok, nem változtatok irányt, kerülj ki. Vége. Beszéd közben a radaron kereste az orcátlan lökhajtásost — ott volt! Alig másfélezer kilométernyire.

— Lökhajtásos nyolc AMU 27 Terralunának, megsérült a gravimetrikus kormányszerkezetem, haladéktalanul hajtsátok végre a kitérési műveletet, útvonalaink metszőpontja negyvennégy nulla tizennyolc, kvadráns Luna Négy, szélső sáv. Vétel.

— AMU 27 lökhajtásos nyolc Aresterrának, JO 2, JO 2/a Terralunának, végrehajtom a kitérési műveletet húsz óra harminckilenckor, kanyarodás egyidőben a vezetőhajóval látótávolságban, északi elhajlás, Luna szektor egy nulla vessző hat, lassabbra állítom a motort. Vétel.