Ugyanakkor nem bánta, hogy néhány döntést a Földre bízhat. Most, hogy az Endeavour pályája egybeesett a Rámáéval, egyetlen testként futottak a Nap felé; negyven nap múlva elérik a perihéliont, és húszmillió kilométernyi távolságban elhaladnak a Nap mellett. Ez már olyannyira nem lenne kellemes közelség, hogy az Endeavour kénytelen lesz megmaradt üzemanyagát arra használni, hogy biztonságosabb pályára térjen. Három hetük lesz, hogy megfigyeljék a Rámát, mielőtt örökre elválnának.
A többi a Föld gondja. Az Endeavour akkor már tehetetlenül halad egy olyan pályán, amely révén az űrhajók közül elsőként érheti el a csillagokat — mintegy ötvenezer év alatt. Aggodalomra semmi ok — ígérte az Űrutazási Ellenőrző Központ. Kerül, amibe kerül, az Endeavourt valamiképpen feltöltik üzemanyaggal, még akkor is, ha tartályhajókat kell utánaküldeniük. Ezek, miután üzemanyaguk utolsó cseppjét is átadták, ott maradnak sorsukra hagyva az űrben. A Ráma minden kockázatot megér, kivéve az öngyilkosságot.
És még ez is bekövetkezhet. Norton parancsnoknak ezzel kapcsolatban nem voltak illúziói. Száz év óta először ismét teljes bizonytalanságba került emberek sorsa. A bizonytalanság olyasmi, amit sem a politikusok, sem a tudósok nem viselhetnek el. Ha ez az ára a bizonytalanság kiküszöbölésének, az Endeavour és legénysége feláldozható.
Ötödik fejezet
AZ ELSŐ EVA
A Ráma néma volt, mint valami sír — talán valóban az is. Nem adott rádiójelzéseket egyetlen frekvencián sem, a szeizmográf nem érzékelt rezgéseket— eltekintve attól a pici rezgéstől, melyet nyilván a Nap növekvő melege okozott —, nem mutatta sem elektromos áram, sem radioaktivitás jelenlétét. Csaknem baljós csendben haladt, még egy aszteroida is nagyobb zajt csap.
«Mire számítottunk? — kérdezte Norton magában.