— Próbáljuk meg ellenkező irányban — javasolta Mercer. Ezúttal nem tapasztaltak ellenállást. A kerék simán elfordult egy teljes fordulattal, majd még simábban átvette a terhelést.
A bunker íves fala, mint valami lassan kinyíló kagyló, félméternyire elmozdult. A nap megvilágította, kiáramló levegőben gyémántszemcseként vakító porszemek sodródtak kifelé.
A Rámába vezető út nyitva állt.
Hatodik fejezet
A BIZOTTSÁG
Dr. Bose szerint súlyos hiba volt, hogy az Egyesült Bolygók Tanácsát a Holdra helyezték. A Föld ezáltal vezetőszerephez jutott, uralván a kupolán túli területeket is. Ha már itt kellett felépíteniük, tehették volna a Túloldalra, ahol nem látni ennek a hipnotikus korongnak a sugárzó fényét…
Persze, most már késő, és tulajdonképpen nem is volt más lehetőség. Akár tetszik a kolóniáknak, akár nem, az elkövetkező évszázadokban a Föld lesz a Naprendszer kulturális és gazdasági ura.
Dr. Bose a Földön született, csak harmincéves korában vándorolt át a Marsra, és ezért úgy érezte, elég tárgyilagosan tudja megítélni a politikai helyzetet. Mostanára eldöntötte, hogy többé nem tér vissza szülőbolygójára, noha űrkomppal mindössze ötórás útról volt szó. 115 éves kora ellenére tökéletesen egészséges volt, de már nem viselte volna el az élete során három ízben bekövetkezett, más-más gravitációhoz való alkalmazkodáshoz szükséges rekondicionálást.
Időnként azonban nagyon levert volt attól, hogy évről évre ugyanazokat az arcokat kell látnia. Elismeréssel adózott az orvostudomány csodáinak, és semmiképpen sem kívánta vissza a régi időket — de e körül a tárgyalóasztal körül egytől egyig olyan emberek ülnek, akikkel már fél évszázada együtt dolgozik. Pontosan tudta, ki mit fog mondani, és hogyan fog szavazni egy adott kérdésről. Néha azt kívánta, bárcsak valamelyikük váratlan dologra ragadtatná magát akár őrültségre is…
Valószínűleg a többiek is ugyanígy éreznek…
A Ráma-bizottság jelenleg még ésszerűen kevés tagot számlált, de már nyilván nem sokáig.