Mercer szaktekintélynek számított az életmentő berendezések ismeretében, a téma néhány kézikönyvének ő volt a szerzője. Számtalan berendezéstípust ő maga próbált ki, gyakran igen kockázatos helyzetekben, és biofeedback kontrollja csodaszámba ment. Képes volt arra, hogy pulzusát pillanatok alatt a felére csökkentse, vagy légzését csaknem teljesen leállítsa akár tíz percre is. Ezek a hasznos kis trükkök nemegyszer mentették már meg az életét.
Kiváló képességei és intelligenciája ellenére szinte egyáltalán nem volt képzelőereje. A legveszélyesebb kísérletek és megbízatások csupán elvégzendő feladatot jelentettek a számára. Felesleges kockázatot sohasem vállalt, és azt, amit általában bátorságnak neveznek, semmire sem becsülte. Életfilozófiáját az íróasztalán álló két jelmondat foglalta össze leginkább. Az egyiken ez állt: «MIT FELEJTETTÉL EL?», a másik így szólt: «TÖREKEDJ A BÁTORSÁG KIKÜSZÖBÖLÉSÉRE!» Csak egy dologgal lehetett feldühíteni: ha őt tartották a flotta legbátrabb emberének.
A másik ember kiválasztása kézenfekvő volt: az elválaszthatatlan jóbarát, Joe Calvert hadnagy. Nehéz volt megérteni, mi a közös a két emberben: a vékony, magas navigációs tiszt tíz évvel volt fiatalabb egykedvű, hidegvérű barátjánál, aki cseppet sem osztotta Calvert szenvedélyes vonzalmát a primitív mozi iránt.
Senki sem tudja megjósolni, hova csap le a villám — mindenesetre Mercer és Calvert évek óta láthatóan szoros kapcsolatban álltak egymással. Ez még nem is lenne különös — de az már inkább, hogy közös feleségük volt a Földön, aki mindkettőjüknek szült egy-egy gyereket. Norton parancsnok remélte, hogy egyszer még alkalma lesz találkozni vele — figyelemreméltó nő lehet. A háromszög legalább öt éve fennállt, és mind a mai napig egyenlő oldalúnak látszott.
Két ember kevés egy felderítő útra, a tapasztalatok azt mutatták, hogy három az optimális létszám, mert ha egy elpusztul, kettő még megmenekülhet ott, ahol egynek nem sikerülne.