AZ ÉN DÉMNEK

Új-Delhiben robotkutyát uszítottak Turnerre: a feromonjaira és a hajszínére volt beállítva. A Chandni Chauk nevű utcán érte be, s bérelt BMW-je felé iramodott a csupasz barna lábak és riksakerekek útvesztőjében. Gyomrában egykilónyi újrakristályosított hexogén és sűrített TNT lapult.

A férfi nem észlelte a közeledtét. Indiából a Khush-Oil Hotel nevű koszfészek rózsaszín stukkóhomlokzatát látta utoljára.

Jó ügynöke volt, következésképp jó szerződése. S mivel jó szerződést kötött, a robbanás után egy órával már le is szállították Szingapúrba — legalábbis mindazt, ami megmaradt belőle. A holland sebész tréfálkozott is eleget azon, hogy Turner egy bizonyos hányada lemaradt az első járatról, ottrekedt a Palam International reptéren, s az éjszakát az egyik hangárban kellett töltenie, egy létfenntartó kádban ázva.

A hollandusnak és csoportjának három hónapjába telt Turner újbóli összeállítása. Kollagénszeletekből és cápaporc-poliszaharidokból klónoztak neki egy teljes négyzetméternyi bőrt. A szemeket és a nemiszerveket a szabadpiacon vásárolták. A szemek zöldek voltak.

Annak a három hónapnak a legjavát egy múlt századi, új-angliai kamaszfiú ROM-generálta, szimstim álomvilágában töltötte. A hollandus szürke hajnali álmokban látogatta meg, lidércnyomásokban, melyek elhalványultak az emeleti hálószobája ablakán túli égbolt világosodtával. Késő éjjelente még az orgonák illata is érződött. A klippermintázatú pergamen lámpaernyő alatt hatvanwattos izzó világított: fénye mellett Conan Doyle-t olvasgatott. Tiszta pamutlepedők szagától ölelve maszturbált, s a szurkolókórusok csinibabáiról ábrándozott. A hollandus ajtót vágott agyának hátuljába s besétált rajta faggatózni; de reggelre kelve a mamája hívogatta, s odalenn már várta a zabpehely, a szalonnás tojás és a cukros tejeskávé…