Az nem tűnt a kozmikus bölcsesség valószínű székhelyének. Ráadásul, jóllehet rengeteg dolgot beiktatott arról, hogy az Ösvényt nem szabad támadásra használni, csakis a kozmikus bölcsesség elérésére, ez elég apró betűkkel szerepelt a lelkesült rajzok között, amiken az emberek rizscséphadarókkal püfölték egymást és „Hai”-t kiáltottak. A továbbiakban megtanultad, hogyan csapj ketté téglákat a kezeddel és sétálj át vörösen izzó parázson és más kozmikus dolgokat.

Magrat úgy vélte, hogy a Nindzsa szép női név.

Megint támadóállásba helyezkedett tükörbéli önmagával szemben.

Ekkor kopogtak az ajtón. Magrat ment kinyitni.

— Hai? — mondta.

Hurtak, a vadorzó egyet hátralépett. Már eddig is épp elég megrázkódtatás érte. Egy dühödt farkas követte útja egy részén az erdőn keresztül.

— Ümm — motyogta. Előrehajolt, ahogy döbbenete aggodalommá alakult. — Megsérült a feje, kisasszony?

Magrat értetlenül nézett rá. Aztán földerengett benne a megértés. Fölnyúlt és levette a fejpántot, amin krizantém minta volt, s amely nélkül csaknem lehetetlen a kozmikus bölcsesség igazi keresése ellenfelünk könyökének 360 fokos kicsavarásával.

— Nem — felelte. — Mit akarsz?

— Van a kisasszony számára egy csomag — válaszolta Hurtak és átadta.

Úgy két láb hosszú volt és nagyon vékony.

— Van üzenet is — tette hozzá Hurtak segítőkészen. Miközben Magrat kibontotta a borítékot, csoszogva megkerülte s megpróbálta a lány válla fölött elolvasni az üzenetet.

— Magánlevél — mutatott rá Magrat.

— Az lenne? — mondta Hurtak barátságosan.

— Igen!

— Aszonták nekem, kapok egy garast, amikor átadom — jegyezte meg a vadorzó. Magrat talált egyet az erszényében.

— A pénz kovácsolja a láncokat, melyek összekötik a dolgozó népet — figyelmeztette a férfit, miközben odaadta neki a garast. Hurtak, aki soha életében nem tartotta magát dolgozó népnek, de aki egy garasért cserébe szinte bármennyi zagyvaságot kész volt meghallgatni, jámborul bólintott.