Krajuhin ezt jobban tudja. Krajuhin a Bolygóközi Közlekedés Állami Bizottságának az alelnöke. S ha Krajuhin biztos benne, hogy Bikov nem vall szégyent, akkor Bikov megbirkózik a feladattal. Miért ne, hiszen a bolygóközi űrpilóták is emberek! És ha ők képesek rá, Bikov sem rosszabb náluk.

Bikov azon kapta rajta magát, hogy a vele szemben, az asztal túloldalán ülő csinos könyvtároslány szemébe mered.

A lány összevonta szemöldökét, de nem tudta megállni, hogy el ne nevesse magát. Bikov elkomorult. Igen, táviratozni kell Ashabadba, hogy kiküldetése hosszú lesz.

Kár, hogy nem találkozhatnak az expedíció indulása előtt…

Ugyan mi haszna lenne belőle? Tálán el tudná mondani néhány perc alatt mindazt, amire néhány év alatt nem szánta el magát? Tegyük le mindezt a sors kezébe. Majd ha visszatér (eszébe jutott egy képeslap fotója; a világűr végtelen térségeinek hősei nehéz útról térnek haza, virágok, mosolyok, üdvözlésre emelt kezek…), majd ha visszatér, szabadságot vesz ki, és elutazik Ashabadba.

Elmegy ahhoz a házhoz, megnyomja a csengő gombját, és akkor…

Bikov az órájára pillantott. Még maradt néhány perce öt óráig. Felállt, könnyedén fejet hajtott, visszaadta a mosolygó lánynak a lexikont, s Krajuhinhoz indult.

A fogadószobában a félszemű titkár mint régi ismerőst üdvözölte. Bikov még egyszer az órájára pillantott (egy perc híján öt órát mutatott), tenyerét végighúzta haján, megigazította zakóját, s határozott mozdulattal kinyitotta a dolgozószoba ajtaját.

Úgy érezte, mintha egy másik helyiségbe került volna.