— Senki sem hallotta a lövéseket?

— A házuk, majd te is meglátod, a falu szélén áll. No meg ha hallotta volna is valaki, féltette a saját bőrét.

– És aztán mi történt?

— Ezzel vége is a történetnek. Nyusa anyja azóta sem tud lábra állni, nem beszél, csak hörög. Keze-lába teljesen megbénult. Nyuska meg szinte oda van láncolva hozzá, utóvégre nem hagyhatja magára az édesanyját. A házuk takaros, de az egész gazdaságuk tönkrement. Mit is csinálhat egy lányka egyszál egyedül? Csak vergődik, mint a partra vetett hal, napszámoskodik, mos, kis veteményeskertjüket gondozza.

– És a kolhoz?

— Tudod, hogy van az. — A kompos cifrát káromkodott. — Addig csűrték-csavarták a dolgot, míg kisütötték, hogy részegen összeverekedtek, és Pavelt véletlenül lepuffantották. Így van ez minálunk mindig: ha meg akarják kerülni a törvényt, a részegségre fogják a dolgot. Ellátnám én a bajukat ezeknek a részegeknek… — Az öreg köpött egyet. — Egyszóval nem részesültek semmilyen anyagi támogatásban, mert melyik jó ember osztja meg a falat kenyerét másokkal. Meg aztán Nyuska is büszke teremtés, nem mindenkitől fogadja el a segítséget.

Megfeneklett hát szegénynek az élete, és nincs belőle menekvés!

— Aztán miért nevezik cédának?

— Magad is rájössz, ha van egy kis eszed. Különös egy teremtés ez a lány, az ilyen mindig csábítja a magunkfajtát. Minél szebb a róka prémje, annál furfangosabbak a vadászok! A legeslegtapasztaltabb szoknyapecérek rászállnak, mint a darazsak. A lányka meg még fiatal, éretlen, a vére meg tüzes, megrészegíti a forró éjszaka, és már el is bukik, szeretője lesz az illetőnek.