— Hogy nem szégyelli magát! — kiáltott rá a csúfolódóra Girin.

— Miért szégyellném? Céda! Vagy tán neked épp ez tetszik?

— Tűnjetek el, kancák! — förmedt rájuk durván az öreg kompos. — Csak gyalázni tudják az embert, de mi miatt?

— Tudjuk azt mi jól! — kiáltották kórusban a lányok és nevetve folytatták útjukat.

Az öreg bosszúsan összehúzta szemöldökét, aztán Girin dobozából mahorkát szórt a tenyerébe.

— Miért csúfolódnak? — kérdezte Girin. — Pedig igencsak takaros leány.

— Ilyen bizony nem minden bokorban terem. Pedig nem könnyű a sorsa. Az egész családját ismerem.

— Talán valami csapás érte? Én rögtön észrevettem, hogy valami nincs rendben nála.

— Ohó, látom már, diák, hogy megakadt a szemed a Nyusán! Hát igazán csak a vak nem veszi észre. Ellaksz náluk, talán segítsz is rajtuk, esetleg valamilyen orvosi tanáccsal. Jól van, az én ötletem volt, hogy bekvártélyozd magad hozzájuk!

— Hát akkor…

— Ne türelmetlenkedj, szép sorjában elmagyarázok mindent. Tudod. Nyuska apját, egy asztalost, aki a Volga felső folyásának vidékéről származott, befogadta a kislány anyja. A férfi harcolt a német, majd a polgárháborúban, nem egészen pártemberként tért vissza, de azért öntudatosan, és persze az az új rend hangadója lett minden tekintetben. Régi gazdag falu ez, sok volt a kulák, de még több a kulákbérenc, azoknak nem volt ínyükre Pavel, Nyuska apja. Hozzá még hírek keringtek a kollektivizálásról is, így hát kulákzavargás robbant ki… Az öreg kompos elkomorodott, aztán köhögni kezdett az újságpapírba csavart mahorka füstjétől.

— Lázadás? — kérdezte Girin.

— Nem, csak amolyan bandita csetepaté. Éjszakánként belőttek az ablakon, meg bokrokból lestek az emberre… Nos, a többi között leszámoltak Pavellal is. Egy este, amikor Pavel éppen az asszonnyal és Nyuskával vacsorázott, két forgópisztolyos férfi rontott be a házba és ocsmány káromkodás közben lelőtték Pavelt. Kiloccsant az agyveleje. Az asszony, Nyuska anyja elterült, mint aki meghalt, Nyuska pedig, aki akkor még egészen kis lány volt, úgy ugrott nekik, mint a vadmacska. Ekkor az egyik bandita megütötte, szegény sokáig nem tért magához.