— Van több érintőleges lehetőség is — mondta Piter. — Én arra következtetek, hogy az Atreides-ház az Arrakisra fog menni. Nem szabad azonban elvetnünk azt a lehetőséget sem, hogy a herceg arra szerződik a Ligával, hogy biztonságos helyre szállítsák, a rendszeren kívülre. Másokból hasonló körülmények között renegátok lettek, fogták a családi atomtechnikát, a pajzsokat, és elmenekültek az Impériumból.

— A herceg büszkébb annál — mondta a báró.

— A lehetőség fennáll — mondta Piter. — A végeredmény azonban a számunkra ugyanaz lenne.

— Egyáltalán nem lenne ugyanaz! — dördült rá a báró. — A hercegnek pusztulnia kell, és vele a dinasztiájának is!

— Ennek a legnagyobb a valószínűsége — mondta Piter. — Bizonyos előkészületek már előre szokták jelezni, ha egy Ház renegát lépésre szánja rá magát. A herceg látszólag semmi ilyesmit nem tesz.

— Úgy. — A báró felsóhajtott. — Folytasd, Piter!

— Arrakeenben — mondta Piter — a herceg és családja elfoglalja majd a Rezidenciát, amely előzőleg Fenring grófnak és Lady Fenringnek adott otthont.

— Csempészeti nagykövetünk… — A báró kuncogott.

— Milyen nagykövetünk? — kérdezte Feyd-Rautha.

— A bácsikád tréfásat mondott — világosította fel a Mentát. — Csempészeti nagykövetnek titulálta Fenring grófot, arra célozva, hogy a Császár érdekelt az arrakisi csempésztevékenységben.

Feyd-Rautha értetlen tekintettel meredt a nagybátyjára.

— Miért?

— Ne legyél olyan nehéz felfogású, Feyd! — förmedt rá a báró. — Mindaddig, amíg a Liga lényegében nincsen császári ellenőrzés alatt, hogyan is lehetne másképp? Hogyan mozoghatnának a kémek és az orgyilkosok?

Feyd-Rautha szája hangtalanul mozgott:

— Óóó…

— A Rezidencián elterelő hadmozdulatokat szervezünk — folytatta Piter. — Merényletet fognak megkísérelni az Atreides-utód élete ellen — még az is lehet, hogy sikeres merényletet.