— Tehát kiállítási darab vagyok — mondta Piter. — Táncoljak a publikumnak? Mutassam be különféle képességeimet a kiváló Feyd-Rau…

— Pontosan — vágott közbe a báró. — Kiállítási darab vagy! Maradj tehát csendben! — Feyd-Rauthára pillantott, szemügyre vette unokaöccse duzzadt, lebiggyedő ajkát, a Harkonnenek családi jegyét. Az ajak most félmosolyra húzódott. — Ez egy Mentát, Feyd. Bizonyos kötelességek teljesítésére van kiképezve és kondicionálva. Nem szabad megfeledkezni azonban arról, hogy emberi testben helyezkedik el! Ez bizony komoly hátránya. Néha azt hiszem, hogy az ősöknek volt igazuk, a gondolkodó gépeikkel.

— Azok játékszerek voltak hozzám képest! — horkant föl Piter. — Még te magad is többre volnál képes azoknál a gépezeteknél!

— Lehet — mondta a báró. — No mindegy… — Mélyet sóhajtott, böfögött egyet. — Most pedig, Piter, körvonalazd az unokaöcsémnek az Atreides-ház elleni hadjáratunk lényegesebb mozzanatait. Légy szíves Mentátként funkcionálni!

— Báró, óva intelek, ne bízz ilyen információt ilyen ifjú személyre! Az eddig megfigyelt…

— Ezt én ítélem meg — mondta a báró. — Utasítalak, Mentát! Teljesítsd egyik kötelességedet a sok közül!

— Legyen hát — mondta Piter. Kihúzta magát, furcsán méltóságteljes pózt vett föl — mintha egy újabb álarc lett volna, amely azonban ezúttal az egész testét takarta. — Néhány standard nap múlva Leto herceg egész családja és udvara útnak indul az Űrliga hajóján az Arrakisra. A Liga nem a mi városunknál, Carthagnál, hanem Arrakeen városánál teszi ki őket. A herceg Mentátja, Thufir Hawat, arra a helyes következtetésre jut majd, hogy Arrakeent könnyebb megvédeni.

— Jól figyelj, Feyd! — mondta a báró. — Vedd észre az egymásba ágyazódó tervek szövevényét!

Feyd-Rautha bólintott, és azt gondolta: Ez már más! A vén szörnyeteg végre megismertet a titkos dolgokkal is. Úgy látszik, tényleg engem akar megtenni az utódjának!