— Hát ez az. A sziklák alatt hidrokarbon jég van. Ezt az istenverést a mélyfúrásoknál fedezték fel. Örök jég, persze áljég, szénhidrogén polimerekből. Nem olvad meg nulla Celsius-fokon sem, mi pedig még sohasem mértünk itt magasabb hőmérsékletet mínusz kilencven foknál. A teknőben csak úgy hemzsegnek a néhai vulkánok kráterei és a döglött gejzírek. A szakértők kijelentették, hogy ez vulkanikus tevékenység maradványa. Mikor aztán ezek a gejzírek életre keltek, iderepültek a fő szaktekintélyek. A szeizmoakusztikus műszerek kimutatták, hogy mélyen a kőzet alatt olyan kiterjedt barlanghálózat van, amilyet még nem látott a világ. Idehozták a barlangász szakértőket — itt emberek haltak meg, a biztosítók fizettek, hát végül a konzorcium is kinyitotta a zsebét. Aztán a csillagászok hozzátették: amikor a Szaturnusz holdjai a Titán és a Nap között vannak, a gravitációs dagály eléri a maximumát, a szárazföldi pajzs összenyomódik, és a köpeny alatti forró magból kinyomja a magmát. A Titánnak máig is izzó magja van. A magma megszilárdul, mielőtt még a kürtőkön át a felszínre jutna, de miközben megszilárdul, felmelegíti egész Orlandiát. A Mare Hynicum olyan, mint a víz, Orlandia alapja pedig olyan, mint egy szivacs. Az eltömődött föld alatti medrek keresztezik egymást, és ott törnek fel a gejzírek. A nyomás eléri az ezer atmoszférát. Sohasem lehet tudni, hol robban ki ez az átok. Maga pedig okvetlenül oda kíván menni, ugyebár?

— Természetesen — válaszolta ugyanilyen keresetten a pilóta. Szerette volna keresztbe rakni a lábát, de szkafanderben nem lehet. Emlékezett: egy kollégája, aki megpróbálta, székestül felborult.

— A birnami erdőről van szó? — tette hozzá. — Szökjek el máris, vagy beszélhetünk komolyan, parancsnok?

Gosse ezt elengedte a füle mellett.

— Az új út egy vagyonba került — folytatta. — Kumulatív töltetekkel át kellett vágni ezt a lávapadot, a Gorgó fő bordáját.