RAKOMÁNY: MEGADJAM AZ ÁRULISTÁT

???

Kikapcsolta a képernyőt. Éppen megjöttek a vendégek, pulóverben és tréningnadrágban. A göndör hajú, sovány Sinko gondterhelten üdvözölte őket, mert a máglya mégiscsak szivárgott. Leültek a konzervleveshez. Gossénak nem ment ki a fejéből a gondolat, hogy ez az elszánt őrült, akire ő egy gépet fog bízni, elferdített nevet visel. Nem Parvisnak kellene hívni, hanem Parsifalnak, mert az illenék a Grálhoz. De nem volt tréfás kedvében, hát megtartotta magának az anagrammáit. Rövid vitájukat arról, hogy most ebédeltek-e vagy vacsoráztak, nem sikerült eldönteni, annyira különböző volt a fedélzeti, a földi és a Titán-idő; aztán Sinko lement, hogy megbeszélje a technikussal a defektoszkópiát a hét végére, amikorra a máglya kihűl, és a burkolat repedését ideiglenesen behegesztik, a pilóta pedig Gosséval és Londonnal a terem üres részében megszemlélte a Titán diorámáját. A holográf-vetítők háromdimenziós, színes képet adtak, kirajzolt útvonalakkal, a kép az Északi-sarktól az Egyenlítőig ábrázolta a Titánt. Lehetett kicsinyíteni, nagyítani, és Parvis megismerkedett az egész térséggel, amely innét a Grálig terjed.

Kicsi, de barátságos vendégszobát kapott, emeletes ággyal, ferde lapú kis íróasztallal, fotellel, faliszekrénnyel, és olyan szűk zuhanyozófülkével, hogy míg szappanozta magát, folyton beverte a könyökét a fülke falába. Leheveredett a plédre, és tanulmányozni kezdte a Londontól kölcsönkapott vaskos titanográfiai kézikönyvet. Először a BIRNAMI ERDŐ címszót kereste a tárgymutatóban, de sem a „B”, sem az „E” betűnél nem találta. A tudomány figyelmen kívül hagyta ezt az elnevezést. Lapozgatta a könyvet, míg el nem jutott a gejzírekig. A szerző szerint nem egészen úgy keletkeztek, ahogyan Gosse mondta. A Titán gyorsabban szilárdult meg mint a Föld és a többi belső bolygó, ezért összesűrűsödött gázok óriási tömegei maradtak a belsejében, ezek a kéreg törésvonalainál nyomást gyakorolnak a régi vulkánok talapzatára és a belőlük kiágazó magmaerek több száz kilométeres, ágas-bogas föld alatti hálózatára, a hajlásszögek bizonyos konfigurációja esetén pedig magas nyomású, légnemű szökőkutakként kitörhetnek a légkörbe.