A nap olyan lassan kelt fel, mintha nem lenne biztos abban, hogy a dolog megér ennyi erőfeszítést.

A Korongvilágra ismét új nap virradt, ám csak fokozatosan; ennek oka pediglen a következő:

Amikor a fény erős mágikus térbe ütközik, minden siethetnéktől elmegy a kedve. Azonnal lelassul. És hát Korongvilág mágikus mezeje zavarba ejtően erős, ami azt jelenti, hogy a hajnal lágy, sárga fénye úgy bóklászott végig az alvó tájon, mint a gyöngéd szerető simogatása, vagy, kevésbé költőien szólva, szétcsurgott, mint valami aranyló szirup. Megpihent, mielőtt megtöltötte a völgyeket. Feltornászta magát a hegyvonulatok mentén. Amikor elérte a Mennyek Ormát, a tíz mérföld magas, zöld jég és szürke szikla alkotta hegycsúcsot — a Korong tengelyét, ahol az istenek lakoznak —, halmokba púposodott, majd pedig hatalmas, henye, bársonypuha szökőárként zúdult alá a lenti sötét vidékre.

Nincs ehhez fogható látvány egyetlen más bolygón sem.

Persze, nincs is több olyan bolygó a világon, amelyet a csillagpettyes végtelenségben hátán hordoz négy óriási elefánt, amik maguk egy gigantikus teknős páncélján álldogálnak. A teknőc neve Nagy A’Tuin, s hogy hím-e avagy nőstény, nem tudható. Ám bármely gondolkodói irányzatnak legyen igaza Nagy A’Tuin nemét illetően, történetünkben — akár hím, akár nőstény — nem fog jelentős szerepet játszani, csupán elengedhetetlen a Korongvilág megértéséhez, hogy őurasága — vagy esetleg őhölgysége — ott van alul, a bányák, a tengerek és hamisított őskövületek alatt, mely utóbbiakat a Teremtő kizárólag azért pakolta oda, hogy bosszantsa a régészeket s fantasztikus teóriák kiagyalására sarkallja őket.

Nagy A’Tuin, a csillagteknőc, meteor-becsapódásoktól lyuggatott páncélja fagyott metántól deres és aszteroidák pora sikálta simára. Nagy A’Tuin szeme olyan, mint a vénséges óceán s kontinensnyi agyában a gondolatok kicsiny, csillogó gleccserek megfontoltságával mozognak. Nagy A’Tuin a maga böhöm, lassú, siralmasan ható uszonyaival és csillagfényezte teknőjével vonszolja magát a galaktikus éjben a Korong súlya alatt. Életnagyságban. Az Időnél is vénebben. S olyan türelmesen, akár egy féltégla.