A filozófusok persze tévednek. Igazából Nagy A’Tuin pompásan érzi magát.

Ő az egyetlen lény kerek e világon, aki abszolút pontosan tudja, hová tart.

A filozófusok, mi sem természetesebb, már évszázadok óta vitatják, hogy ugyan hová is igyekezhet, s gyakran szóvá tették, mennyire aggasztja őket, hogy esetleg sosem fogják megtudni.

Körülbelül két hónap múlva meg fogják tudni. És akkor kezdhetnek csak igazán aggódni…

A másik dolog, amely szintén régóta izgatja Korongvilág élénkebb képzelettel megvert gondolkodóit, az Nagy A’Tuin nemének kérdése, s meglehetősen sok időt és energiát áldoztak már arra, hogy ezt egyszer s mindenkorra megállapítsák.

Ahogy az óriási sötét alak tovaúszik az űrben, mint valami végtelenített teknőchéj fésű, a legutóbbi erőfeszítés eredménye máris láthatóvá válik.

Bármiféle irányítás nélkül, íme, itt zuhan a Potens Utazó bronzhéja, ami, ha úgy tetszik, egyfajta primitív űrhajó, készítették és mélybe lökték a világ pereméről Krull csillagász-papjai ilyetén módon is kihasználva országuk kedvező földrajzi fekvését.

A hajóban Kétvirág tartózkodik, a Korongvilág első turistája. Néhány hónapot a világ fölfedezésével töltött, most pedig épp villámgyorsan távozik róla, viszonylag komplikált okokból kifolyólag, de legfőképp a Krullból való mielőbbi elmenekülés szándékától vezérelve.

E vágya ezerszázalékosan teljesült.

Dacára annak, hogy minden jel szerint ő lesz egyben a Korongvilág utolsó turistája, Kétvirág a kilátásban gyönyörködik.

Körülbelül két mérfölddel fölötte zuhan Széltoló, a varázsló, egy olyan öltözékben, ami a Korongvilágon szkafandernek számít. Képzelj magad elé egy búvárruhát, amit olyanok terveztek, akik sosem láttak tengert.