— Mágikus vagy? — firtatta.

— Senkise közölte velem — mondta a fa. — Feltételezem, igen.

Széltoló azt gondolta: Kizárt dolog, hogy egy fával beszélgessek. Ha egy fával beszélgetnék, akkor őrült lennék, és mivel még nem bolondultam meg, noha számos okom lett volna rá, ebből következik, hogy a fák nem tudnak beszélni.

— Isten veled! — mondta határozottan.

— Hé, ne menj el! — kezdte a fa, aztán felfogta az egész reménytelenségét. Figyelemmel kísérte, mint vergődik át Széltoló a bokrokon, majd nekilátott mindennapos tevékenységének; nevezetesen, hogy teljes egészében átérezze a nap hevét levelein, a víz bugyogását és szörcsögését gyökereiben, meg nedveinek árapályát a nap és a hold természetes vonzásának engedelmeskedve. Unalmas, gondolta. Milyen különös ilyesmit állítani. A fák természetesen tudnak unatkozni, a cölöpök például állandóan, de nem hinném, hogy ezt akarta mondani. És: lehetséges vajon, hogy tényleg valami más lehess?

Ami azt illeti, Széltoló soha többé nem beszélt ezzel a bizonyos fával újra, ám ebből a röpke eszmecseréből született az első favallás alaptana, amely, idővel, végigsöpört a világ erdein. Hittétele pediglen imigyen hangzott: egy fa, amely jó fa volt, és tiszta, illedelmes és szálegyenes életet élt, biztos lehet a halál utáni életben. Ha egészen kiemelkedően jó volt, akkor végül ötezer tekercs vécépapírként fog újjászületni.

Néhány mérfölddel arrébb Kétvirág szintén kezdett túlesni a meglepetésen, hogy újfent a Korongon találta magát. A Potens Utazó héján ücsörgött, amint az fokozatosan és szörcsögve merült bele egy fákkal körülvett nagy tó sötét habjaiba.

Fura, de nem különösebben aggódott. Kétvirág turista volt, a Korongon majdan kifejlődő faj első példánya, s létének alapját képezte az a sziklaszilárd hiedelem, hogy semmi rossz nem történhet vele, hiszen ő nem vesz részt benne. Valamint azt is hitte, mélyen és meggyőződéssel, hol bárki megért bármit, amit mond, feltéve, hogy hangosan és tagoltan beszél, hogy az emberek alapjában véve megbízhatóak, és hogy bármilyen problémát meg lehet oldani jóakaratú emberek között, ha ésszerűen közelítik meg a kérdést.