— És volt egy bazi nagy faládája — tette hozzá Csonka Wa.

— Valami kereskedő lehet, netán kém — vélte Ymor.

Letépett egy húsdarabkát a kezében tartott cubákból, és feldobta a levegőbe. Az még el sem érte a holtpontját, amikor egy sötét alak vált ki a szoba sarkának homályából, és lecsapott rá, elkapva a cafatot, mielőtt visszahullott volna.

— Kereskedő vagy kém — ismételte meg Ymor. — Bár lenne inkább kém! Egy kém dupla hasznot hoz, mivel mindig jó pénzt fizetnek érte, amikor föladjuk. Mit gondolsz, Withel?

Ymorral szemközt Ankh-Morpork második leghírhedettebb tolvaja félig lehunyta egyetlen szemét, és vállat vont.

— Utána érdeklődtem a hajónak — mondta. — Szabad kereskedő. Alkalmanként eljut a Barna-szigetekig. Ott csak vademberek élnek. Azt se tudják, mi az, hogy kém, a kereskedőket pedig szerintem megeszik.

— Pedig olyan kereskedő kinézetű — szólt közbe Wa. — Csak éppen nem kövér.

Szárnycsattogás hallatszott az ablaknál. Ymor kiemelte hatalmas testét a karosszékből, keresztülsietett a szobán, és egy jókora hollóval tért vissza. Miután lecsatolta az üzenetkapszulát a madár lábáról, az felröppent, hogy csatlakozzon a gerendák közt lappangó társaihoz. Withel a legcsekélyebb szeretet nélkül szemlélte. Ymor hollói közismerten hűségesek gazdájukhoz, oly mértékig, hogy egyetlen kísérlete önmaga előléptetésére Ankh-Morpork legelső tolvajává, a gazda jobbkezének fél szemébe került. Az élete viszont megmaradt. Ymor sosem neheztelt embereire becsvágyuk miatt.

— B 12 — mondta Ymor, félretolva a kicsi kapszulát, kigöngyölve a benne talált apró tekercset.

— Gossin, a Macska — mondta Withel gépiesen. — Fent lakik a gongtoronyban, a Kisistenek Templománál.

— Azt írja, hogy Hugó a Törött Dobba vitte az idegent. Nos, ez elég jó hír. Döncös a… a barátunk, nemdebár?

— Aha — mondta Withel. — Ha tudja, mi tesz jót az üzletnek.