A szerző hálás köszönetét fejezi ki a Technicolor Corporation of America társaságnak, hozzájárulásáért, hogy neve és védjegye e könyv címében szerepeljen.

Dedicato

al mio amico

Francesco Biamonti

— Mit keresek én itt? Hogy engedhettem, hogy rám tukmálják ezt az ügyet? — nyögte L. M., Greenspan, miközben ebédje a fekélyét kaparta.

— Azért jöttél el, mert széles látókörű, gyors gondolkodású vezető vagy. Más szavakkal, L. M., minden szalmaszálba bele kell kapaszkodnod, mert ha nem teszel sürgősen valamit, a Climactic Filmstúdió nyom nélkül eltűnik a süllyesztőben.

Barney Hendrickson görcsösen beleszívott nikotinsárga ujjai között csüngő cigarettájába. Tekintete vakon meredt a Rolls-Royce ablakain túl hangtalanul suhanó kanyonra.

— Megint más szavakkal, értékes időd egyetlen óráját arra fordítod, hogy megvizsgáld a Climactic megmentésének egy lehetőségét.

L. M. teljes figyelmét a csempészett Havanna szivar meggyújtásának kényes feladatára fordította: színarany zsebszivarvágójával lecsípte a szivar végét, megnyalta a csonkolt csúcsot, addig- legyezett a szigorúan fából készült gyufaszállal, míg az összes vegyszer el nem égett róla, majd gyengéden életre pöfékelte a karcsú, zöldes szivart. Az autó a járda mellé siklott, súlyosan, mint egy hidraulikus prés. A sofőr kipattant és körbesietett, hogy kitárja az ajtót. L. M. gyanakodva bámult kifelé. Nem mozdult.

— Szemétdomb. Ugyan mi heverhet egy ilyen szemétdombon, ami megmenthetné a stúdiót?

Barney minden eredmény nélkül próbálta kitaszigálni a mozdulatlan, mázsás alakot.

— Ne ítélj elhamarkodottan, L. M.! Hiszen ki jósolhatta volna meg, hogy egy szegény kölyök az East Side nyomornegyedeiből egyszer még a világ legnagyobb filmvállalatának elnöke lesz?