Mindenekelőtt: ki vagyok én? Számotokra, akik közvetlen leszármazottaim vagytok, szükségtelenek a pontos adatok. De gyermekeitek, később pedig gyermekeitek gyermekei csakhamar elfelejtik még azt is, hogy valamikor léteztem. Milyen keveset tudok én is a saját nagyapámról!

1985 júliusában fejeztem be első tanársegédi évemet a Föld egyik városában, Bordeaux-ban, az ottani tudományegyetem geológiai tanszékének laboratóriumában. Akkor huszonhárom éves, korántsem szép, de jól megtermett fiatalember voltam. Ha most, az ifjú óriások e világában kortól összetöpörödött alakom szánalmas látványt nyújt is, 183 centiméteres magasságom a Földön tekintélyesnek számított. Telluson a 183 csak középtermet! Ha tudni akarjátok, hogy milyen voltam, nézzetek első unokámra, Jeanra. Ő pontos mása hajdani énemnek: barna, nagy orrú, nagy kezű, zöld szemű fiú.

Nagyon örültem kinevezésemnek, így ugyanabba a laboratóriumba kerültem vissza, ahol néhány évvel korábban első kövületeimet rajzolgattam. Sokat mulattam a diákok által elkövetett hibákon, amikor összetévesztettek két hasonló alakot, holott azok a tapasztalt szem számára azonnal megkülönböztethetők.

Elérkezett tehát a július. A vizsgák befejeződtek, és én felkészültem, hogy a szünidőt Paul fivéremmel nagybátyánknál, Pierre Bournat-nál töltsem, aki az Alpokban újonnan épült obszervatórium igazgatója volt.