Kevéssel alatta látványosabban és több évszázaddal fiatalabban terpeszkedett az Istenkirály temploma, széles homlokzatával, színes oszlopfőkkel díszített magas oszlopcsarnokával. Minden egyes oszlop kemény cédrustörzs volt, fehérre festve. Hajón szállították ide az erdőkben gazdag Hur-át-Hur vidékéről, majd minden darabját vagy húsz rabszoga vonszolta föl a kopár sivatagon át a szent helyre. A kelet felől érkező utazó, csak miután látta az aranyozott tetőt és a ragyogó oszlopokat, akkor pillanthatta meg a szent hely hegyén, mindenek fölött a napégette és omladozó, mindegyik közül a legrégebbi, magához a sivatag ráncosságához hasonló vén és hatalmas tróntermet, tapasztott falaival és beomlóban lévő, rogyadozó kupolájával.

A trónterem mögött, az egész domboldalt körülkerítve futott egy vaskos, habarcs nélkül rakott, helyenként már omladozó kőfal. A fal ölelésében néhány, tizennyolc-húsz lábnyi magas fekete kőszál meredezett, akár földből kinyúló ujjak. Ha egyszer valaki rájuk vetette a szemét, tekintete kényszerűen visszatért rájuk. Háromnak a jelentése teljesen világos volt, három pedig némán őrizte titkát. Összesen kilencen voltak. Egyetlen állt egyenesen, a többiek kissé erre-arra megdőltek, kettő a földre hanyatlott. Szürke és narancsszínű zuzmó fedte őket, mintha rájuk fröcskölt festékfoltok borítanák, egyedül egy állt csupaszon és feketén. Halvány fények játszadoztak rajta. Ez utóbbi érintésre is sima volt. Viszont a többieken a zuzmó takarója alatt homályos veséteket, rejtélyes formákat és éleket lehetett látni vagy tétova ujjakkal kitapintani.

Ez a kilenc kő volt Atuan kilenc sírköve. Azt beszélik, hogy ott állnak az első ember ideje óta, azóta, hogy Óceánföld létrejött. Akkor ültették őket a sötétség közepébe, amikor a földek kiemelkedtek az óceán mélységeiből. Sokkal, de sokkal régibbek voltak, mint Kargád Istenkirályai, öregebbek, mint az Istenfivérek, régebbiek talán, mint a fény maga. Azoknak a sírkövei voltak, akik az emberi nem keletkezése előtt uralkodtak a világon, azokéi, akiknek nincs nevük, és neki, az ő szolgálójának sem lehetett neve.