Ingridet forró öröm öntötte el csupán arra a gondolatra is, hogy közelednek a Tritonhoz, a Neptunus holdjához, ahol csillaghajó-űrállomások vannak. Itt, a Naprendszer külső szélén építették meg ezeket az űrállomásokat. Ha a Tritonra eljutnak, az azt jelenti, hogy hazatérnek…

— Azt hittem, majd együtt nekiülhetünk a dallamnak, de Lin elment, hogy pihenjen. Hat-hét órát alszik, addig majd egyedül elgondolkozom a második rész zenekari fináléján, tudod, azon a részen, ahol sehogy sem sikerül a veszély közeledtének ábrázolása. Ez itt… — Kay énekelt néhány hangot.

— Ti-i, ti-i, ta-ra-ra — hangzott fel váratlanul, s mintha a vezérlőfülke falai válaszoltak volna.

Ingrid összerázkódott, körülnézett, de a következő pillanatban már tudta, miről van szó. A vonzási mező feszültsége megnövekedett, s erre a műszerek úgy válaszoltak, hogy megváltoztatták a mesterséges gravitációs készülék dallamát.

— Furcsa véletlen! — mondta Ingrid, s egy kicsit bűntudato-san elnevette magát.

— Megjött a gravitáció erősödése, ahogy ez illik is egy sötét felhőhöz. Most már teljesen nyugodt lehetsz, s Lin is alhat tovább.

Kay Ber e szavakkal kilépett a vezérlőmű helyiségéből. A ragyogóan kivilágított könyvtárban leült a kis elektronikus hegedűzongora mellé, s belemélyedt a munkába. Bizonyára eltelt néhány óra, amikor a könyvtár légmentesen záró ajtaja hirtelen felpattant, s megjelent Ingrid.

— Kay, drágám, ébreszd fel Lint!

— Mi történt?

— A vonzási mező feszültsége sokkal gyorsabban növekszik, mint a számítások szerint kellene.

— S előttünk?

— Előttünk változatlan a sötétség! — Ingrid már el is tűnt. Lin talpra ugrott, berohant a vezérlőmű helyiségébe, a műszerekhez.

— Nem fenyeget itt semmi veszély. De honnét van ez a vonzási mező? A sötét felhőkhöz képest túlságosan erős, csillag pedig nincs errefelé… — Lin elgondolkozott, majd megnyomta a vezető fülkéjének ébresztőgombját, aztán ismét gondolkozott egy kicsit, s bekapcsolta Nisa Crit fülkéjét.