Az asztronavigátor nem szánta rá magát, hogy megváltoztassa az útirányt: nagy munka és rendkívüli pontosság eredményét. Üzembe helyezte a planetáris motorokat, ezzel fékezte a csillaghajó futását, de már nyilvánvaló volt, hogy az irányvonal kiszámítása az ismeretlen anyagtömegen át tévesen történt.

— A vonzási mező igen nagy — jegyezte meg szinte suttogva Ingrid. — Hátha…

— Még tovább kell lassítanunk a hajó sebességét, hogy irányától eltéríthessük! — kiáltott fel az asztronavigátor. — De aztán mivel gyorsítjuk fel ismét a repülés sebességét?… — végzetes bizonytalanság csengett szavaiban.

— Már áthaltoltunk a külső örvénylő zónán — válaszolt? Ingrid —, a vonzóerő szakadatlanul és nagyon gyorsan növekszik.

A dörrenő ütések sűrűsödtek, a planetáris motorok önműködően végezték munkájukat, amikor a hajót vezérlő elektronikur gép óriási anyagtömeget észlelt maga előtt. A Tantra imbolyogn kezdett. Akármennyire csökkentették is a csillaghajó sebességét a vezérlőmű mellett tartózkodó hajósok kezdték elveszíteni öntudatukat. Ingrid térdre bukott, Pel Lin karosszékében megkísérelte, hogy felemelje ólomnehéz fejét. Kay Ber esztelen, állat félelmet és gyerekes tehetetlenséget érzett.

A motorok ütései mind szaporábbá lettek, majd szakadatlan dübörgéssé változtak. A hajó elektronikus „agya” harcolt félig eszméletlen gazdái helyett, s bár a maga nemében hatalmas teljesítő képességű volt, de az előrelátás hiányzott belőle; nem láthatta előre a bonyolult következményeket, s nem is találhatott kiutat rendkívüli helyzetéből.

A Tantra ingása gyengült. A kis oszlopok, amelyek a planetáris iontöltet készleteit mutatták, gyorsan süllyedtek. A magához térő Pel Lin rájött, hogy a vonzás különös növekedése olyan gyors, hogy rendkívüli intézkedéseket kell tenni a hajó feltartóztatása, majd pedig irányvonalának megváltoztatása végett.