Pel Lin elfordította az anamezonmotorok fogantyúját. A bóriumnitridből készült négy magas henger, amely a vezérlőasztal külön nyílásán át volt látható, kigyulladt belülről. Élénkzöld láng lobbant fel bennük rettentő villámként, sugárrá vált, majd négy sűrű spirálban keringett. A hajó orrán az erős mágneses mező befutotta a motor fúvókáinak falát, s így megmentette őket az azonnali pusztulástól.

Az asztronavigátor még tovább fordította a fogantyút. A zöld örvényfalon át láthatóvá vált az irányító sugár, a K-részecskék szürke áramlása. Még egy mozdulat, és a szürke sugár mentén vakító, ibolyaszínű villám lobbant fel, s azt jelezte, hogy az ana-mezon megkezdte fékevesztett kifolyását. Az űrhajó egész teste szinte meg sem hallható, de alig elviselhető nagy gyorsaságú remegéssel válaszolt…

Erg Noor elfogyasztotta a szükséges táplálékadagot. Most félálomban feküdt, és idegrendszerére kimondhatatlanul kellemesen hatott a villámmasszázs. Lassanként szétoszlott az önfeledtség fátyla, amely még agyát és testét bevonta. Az ébresztő dallam mind erősebben, s mind gyorsabb ütemben zengett…

Hirtelen valami kellemetlen hatolt be tudatába, s véget vetett a kilencven napos álomból való ébredés boldog örömének. Erg Noor ráébredt, hogy ő az expedíció vezetője, és kétségbeesetten viaskodni kezdett, hogy mielőbb teljesen magához térjen. Végül felfogta, hogy az űrhajót anamezonmotorok fékezik rendkívül erősen, tehát valaminek történnie kellett. Megkísérelte, hogy felálljon. Teste azonban még nem engedelmeskedett, a lába megroggyant, s zsákszerűén vágódott végig fülkéjének padlóján. Egy kis idő múlva sikerült elkúsznia az ajtóig, és ki is tudta nyitni. A tudat lassan tört át hozzá az álom ködén át, a folyosón négykézlábra emelkedett, s valósággal bebukott a vezérlőműhöz.