Az űrhajósok éppen a képernyőkre meredtek, és a számlapokat nézték; riadtan pillantottak hátra, s rögtön odaugrottak vezetőjükhöz. Erg Noor képtelen volt felállni. De azért kimondta:

„A képernyőket, az elülsőket… kapcsolják át infravörösre… állítsák meg… a… motorokat!”

A borazonhengerek hirtelen kialudtak, s ugyanakkor megszűnt a hajótest vibrálása is. A jobboldali elülső képernyőn egy óriási csillag jelent meg, amely homályos, vörösesbarna fényt árasztott. Egy pillanatra valamennyien szinte kővé meredtek, le nem vették szemüket az óriási korongról, amely közvetlenül a hajó orra előtt bukkant elő a sötétségből.

— Ó, én ostoba! — kiáltott fel keserűen Fel Lin. — Meg voltam győződve róla, hogy a sötét felhő körül járunk! Márpedig ez…

— A Vascsillag! — kiáltotta rémülten Ingrid Ditra.

Erg Noor a karosszék támlájába kapaszkodva felállt a padlóról. Rendszerint sápadt arca kékes árnyalatot öltött, de szeme most is a megszokott éles fényben ragyogott.

— Igen, ez a Vascsillag — mondotta —, az űrhajósok réme!

Senki sem gyanította, hogy a Vascsillag ebben a körzetben feltűnhet, s most minden ügyeletes tekintete félelemmel, de egyben reménységgel is fordult a vezető felé.

— Én csak egy felhőre gondoltam — mondta halkan, bűn-tudatosán Fel Lin.

— Egy sötét felhő, amelyben ilyen erős a gravitáció, belül feltétlenül szilárd, viszonylag nagy részecskékből áll, és a Tantrr. már régen elpusztult volna, mert egy ilyen meteorit-rajban az összeütközést kikerülni lehetetlen — mondta keményen Erg Noor.

— De mit jelent a térfeszültség éles változása, mit jelentenek ezek az örvénylések? Nem közvetlen bizonyítéka ez annak, hogy felhővel van dolgunk?

— Vagy annak, hogy a csillagnak bolygója van; talán nem is egy…

Az asztronavigátor úgy összeharapta ajkát, hogy kiserkedt a vére. A vezető bátorítólag bólintott feléje, azután maga nyomta meg az ébresztő gombját.