— Nem fáradtam el, itt maradok, amíg szükség lesz rám — csak maga pihenje ki magát! Erg Noor elkomorodott, ellenkezni akart, de meggondolta magát a lány gyöngéd szavainak és bizalommal feléje forduló aranyosbarna tekintetének hatása alatt; elmosolyodott, s szótlanul kiment.

Nisa leült egy karosszékbe, s gyakorlott tekintettel végignézett a műszereken, majd gondolataiba mélyedt.

Fölötte ott feketéilettek a visszaverő képernyők, amelyeken a központi vezérlőállás szemmel tartotta a hajót körülvevő végtelenséget. A csillagok sokszínű fényszilánkjai villantak szemébe.

A csillaghajó maga mögött hagyta a bolygót, melynek vonzására többször megingott a gravitációs mező változó feszültsége mentén. A fenséges, de gonosz csillagok vadul ugráltak az ernyőkön. A csillagképek rajza felfoghatatlan gyorsasággal váltakozott. A K-2-2N-88 bolygót, amely messze volt a saját napjától, és most hidegen, élettelenül fénylett, úgy ismerték, mint megfelelő helyet a csillaghajók találkozójára… Ez a találkozó azonban nem történt meg. Az ötödik kör… Nisa maga elé képzelte a hajót: csökkentett sebességgel száguld az egymilliárd kilométer sugarú, hatalmas körben, s állandóan maga mögött hagyja a teknősbéka módjára mászó égitestet. Száztíz óra múlva a hajó befejezi az ötödik kört… s mi lesz akkor? Erg Noor hatalmas agya most összeszedte minden erejét és képességét, hogy megtalálja a legjobb megoldást. Az expedíció vezetője, a hajó parancsnoka nem tévedhet, mert ha téved, a Tantra, ez az elsőosztályú csillaghajó, a legjobb tudósokból álló személyzetével együtt soha nem tér vissza a végtelen világűrből. De Erg Noor nem téved…

Nisa Crit hirtelen émelygést, hányingert érzett; a csillaghajó tehát eltért az irányvonaltól. Bár ez az eltérés egy foknak is egészen jelentéktelen része, mégiscsak csökkentett sebesség mellett engedhető meg, mert különben a személyzetnek egyetlen tagja sem maradna az élők sorában.