— Én azt gondolnám, ha nem haragszol meg érte — vágott közbe szelíden Everard — hogy mindenki közül leginkább a te néped lenne az, akinek nem sürgős Amerika meghódítása.

— Ez másfajta hódítás lenne — mondta Sandoval. — Engem nem érdekelnek az aztékok. Ha jobban megnézed a kérdést, te is azt fogod mondani, hogy Cortez szívességet tett Mexikónak. Persze más, ártalmatlan törzsek is szenvedni fognak egy ideig. A mongolok mégsem olyan ördögiek. Vagy igen? Csak a nyugati előítélet mondatja ezt velünk. Elfeledkezünk arról, mennyi kínzásban és gyilkolásban tobzódtak ekkoriban az európaiak.

— A mongolok valójában sokban hasonlítanak a régi rómaiakhoz. Ugyanúgy elnéptelenítik az ellenállást mutató területeket, de tiszteletben tartják azoknak a jogait, akik megadják magukat. Ugyanaz fegyveres védelem és hatékony kormányzás. Ugyanaz a képzelőerőtől mentes, színtelen nemzeti jelleg, de ugyanaz a félelem és irigység a valódi civilizáció iránt. A Pax Mongolica most nagyobb területet fog össze, és több különböző népet hoz ösztönző kontaktusba, mint amiről az a csip-csup római birodalom akár csak álmodhatott.

— És ami az indiánokat illeti — jusson eszedbe, hogy a mongolok pásztorok. Nem lesz meg az a feloldhatatlan vadász-földműves ellentét, ami miatt a fehérek elpusztították az indiánokat. A mongoloknak ezenkívül faji előítéleteik sincsenek. És egy kis harc után az átlag navajo, csiroki, szeminola, algonkin, csipeva és dakota boldogan megadja magát és elfogadja a szövetséget. Miért is ne tenné? Kap lovakat, birkát, marhát, szöveteket, megismeri a kovácsmesterséget. Számbeli fölényben lesz a behatolókkal szemben, és sokkal hasonlóbb alapokon áll velük, mint a fehér farmerekkel és a gép-korszak iparával. És ismétlem, ott lesznek a kínaiak, akik a kovászai lesznek az egész keveréknek, megtanítják a civilizációt és élesítik az elméket…

— Szent isten, Manse! Amikor Kolumbusz ideér, meg fogja találni a Nagy Kánját! A föld legerősebb nemzetének indián kánját!