— Látogatója van — mondta az őr, és elfordította a kulcsot.

— Mi? — kelt fel Malcolm Lockridge a priccséről. Órák óta feküdt ott, egy szakkönyvet próbált olvasni, hogy lépést tartson oktatói munkájával, de többnyire a mennyezet egy repedésén tartotta a tekintetét, és közben kesergett. Ha más nem, a többi cellából kiszűrődő zajok és bűzök túlságosan zavarták. — Ki az?

— Nem t’om. — Az őr csettintett a nyelvével. — Jó bőr. — Hangja megilletődött volt, nem olyan, mint máskor.

Lockridge töprengve ment. Az őr hátralépett egy kissé. Olvasni lehetett a gondolataiban: Óvatosan, hé, ez a fickó gyilkos. Nem mintha Lockridge elvetemültnek látszott volna. Közepes termete, vörösesszőke kefehaja, kék szeme, tompa, pisze orra nem mutatták többnek huszonhat évesnél. Mellkasban és vállban azonban szélesebb, tagjaiban vastagabb volt, mint a legtöbb ember, és úgy mozgott, akár a macska.

— Ne tojj be, fiacskám! — gúnyosan elfintorodott.

Az őr elvörösödött.

— Vigyázz magadra, öcsi!

Ó, a pokolba, gondolta Lockridge. Miért rajta töltöm ki a dühöm? Ő elég rendes. De hát, van még itt valaki rajta kívül, akinek visszavághatnék?

Mérge elszállt, miközben a folyosón lépkedett. Az elmúlt két hét idegtépő egyhangúságában minden változás kincset ért. Még az ügyvédjével való beszélgetés is eseményszámba ment. Bár azután egész éjszaka dühöngött, mivel az illető udvariasan vonakodott; nem akarta vállalni az ügyét, így hát azon rágódott, ki lehet ez a mostani látogató. Egy nő — anyja visszarepült Kentuckyba. Egy jó bőr — egyik barátnője már meglátogatta, ő elég csinos, de egy szörnyű „Hogy tehettél ilyet?”-jelenet játszódott le, és Lockridge nem hitte, hogy még egyszer visszatér. Valami újságírónő? Nem, mostanra már az összes helyi lap meginterjúvolta.

Belépett a beszélőbe. Az ablak a városra nyílt, hallatszott a forgalom zaja, park látszott az utca túloldalán: leveledző fák, sebes kis felhőkkel telt szívfájdítóan kék ég, egy szippantásnyi közép-nyugati tavasz, és ez kétszeresen a tudatára ébresztette a benti bűznek. Néhány őr felügyelt a hosszú asztalnál ülő, egymással suttogó párokra.