Sok évvel ezelőtt láttam Bath-ban egy nagydarab amerikai hölgyet, aki igen gyorsan vonszolt maga után egy óriási skótkockás bőröndöt, kis kattogó kerekeken, amik meg-megakadtak a járda réseiben és általánosságban véve önálló élettel ruházták föl a koffert. Abban a pillanatban született meg a Poggyász. Hálás köszönet annak a hölgynek és mindenki másnak az olyan helyeken, mint Power Cable, Nebraska, ahol bizonyára az elegendőnél kevesebb bátorítást kapnak.

Ebben a könyvben nincs térkép. Érezd magad fölhatalmazva, hogy rajzolj egyet saját örömödre.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember, s annak nyolc fia. Ettől eltekintve, nem volt több egy vesszőnél a Történelem egyik lapján. Szomorú, ám ez minden, amit egyesekről el lehet mondani.

Ám a nyolcadik fiú fölnőtt, megházasodott, és lett nyolc fia, s mivel csupán egyetlen foglalkozás jöhet szóba egy nyolcadik fiú nyolcadik fiának esetében, hát varázslónak állt. És bölcs lett meg hatalmas, na jó, mindenesetre hatalmas, s viselte a csúcsos kalapot, és itt a vége, fuss el véle…

Itt kellett volna vége legyen…

Ám a Mágiatan és, legfőképp, minden észérv ellenére — kivéve persze a szív érvelését, ami heves és zavaros és hát mindenek fölött ésszerűtlen — a férfi elmenekült a varázslatok csarnokából, szerelembe esett, megházasodott — nem feltétlen ebben a sorrendben.

És lett neki hét fia, mind már a bölcsőben olyan hatalmas, mint akármelyik varázsló kerek e világon.

És aztán lett egy nyolcadik fia…

Egy varázsló a négyzeten. Az igézés, bűvölés, bájolás, varázsolás, egyszóval a mágia forrása.

Egy bűbájos.

Nyári mennykő csapkodta a homokos szirteket. Messze alant a tenger oly zajosan szürcsölgette a parti kavicsokat, akár egy egyfogú vénember a savanyúcukrot. Néhány sirály függeszkedett lustán a felfelé szálló légáramlatokban, arra várván, hogy történjék végre valami.