JAJ, BOCSÁNAT.

A Halál méltóságteljes modorban a terem közepére lépdelt és várakozóan pillantott a Kincstárnokra.

REMÉLEM, HOGY NEM JÖN MÁR MEGINT AZ A „BALJÓS ÁRNY” ÜGY — közölte.

— Bízom benne, hogy nem szakítottunk félbe semmilyen fontos tevékenységet? — érdeklődött udvariasan a Kincstárnok.

MINDEN TEVÉKENYSÉGEM FONTOS — szögezte le a Halál.

— Természetesen — értett egyet a Kincstárnok.

VALAKINEK.

— Ööö. Ööö. Az ok, ó balj… uram, amiért idehívtuk, annak az oka…

SZÉLTOLÓ.

— Mi?

AZ OK, AMIÉRT IDEIDÉZTETEK. A VÁLASZ: SZÉLTOLÓ.

— De még föl se tettük a kérdést!

MINDAZONÁLTAL A VÁLASZ: SZÉLTOLÓ.

— Figyeljen, amit mi tudni akarunk az az, hogy mi okozza a kitörését ennek a… ó!

A Halál sokatmondóan láthatatlan részecskéket piszkált le a kaszája éléről.

Az Arkrektor göcsörtös kezével tölcsért formált a füléhez.

— Mit mondott? Ki ez a fickó a bottal?

— A Halál, Arkrektor — válaszolta türelmesen a Kincstárnok.

— He?

— A Halál, uram. Tudja.

— Mondja meg neki, hogy nem veszünk semmit — jelentette ki a vén varázsló, meglóbálva pálcáját.

A Kincstárnok sóhajtott. — Mi idéztük ide, Arkrektor.

— Tényleg? Miért csináltuk ezt? Átkozottul ostoba dolog ilyet tenni.

A Kincstárnok zavartan rávigyorgott a Halálra. Már azon volt, hogy megkéri, nézze el az Arkrektornak a kora miatt, de rádöbbent, hogy az adott körülmények között ez teljes mértékben falra hányt borsó lenne.

— Mi most a varázsló Széltolóról beszélünk? Arról, akinek az a… — a Kincstárnok összeborzadt — …szörnyű, csupaláb Poggyásza van? De ő fölrobbant, amikor volt az az ügy a bűbájossal, nem igaz?

A TÖMLÖC LÉTSÍKOKBA KERÜLT. ES MOST MEGPRÓBÁL VISSZAJUTNI, HAZA.

— Képes lehet rá?

AHHOZ SZÜKSÉG LENNE A KÖRÜLMÉNYEK SZOKATLAN ÖSSZEJÁTSZÁSÁRA. A VALÓSÁG MEG KELLENE GYÖNGÜLJÖN BIZONYOS MEGLEPETÉSSZERŰ MÓDOKON.