— Oké, mit akar?

Kerk egy borítékot húzott elő a zsebéből, és letelepedett a díványra, amely vészesen megnyikordult a férfi roppant súlya alatt. A férfi kibontotta a borítékot, beletúrt, s egy maroknyi csillogó galaktikus bankjegyet dobott az asztalra. Jason rájuk pillantott — aztán hirtelen felült.

— Mik ezek… hamisítványok? — kérdezte, egyet a fény felé emelve.

— Meglehetősen valódiak — felelte Kerk. — Tegnap vettem ki a bankból. Pontosan huszonhét bankjegy… vagyis huszonhétmillió dollár. Azt akarom, hogy az egészet váltsa be ma este zsetonokra a Casinóban. Játsszon, és nyerjen.

Elég valódinak látszottak — és Jason ellenőrizte is őket.

Elgondolkodva tapogatta végig mindegyiket, miközben az idegent fürkészte.

— Nem tudom, mi jár a fejében — mondta. — De azt bizonyára megérti, hogy semmit sem tudok garantálni. Szerencsejátékos vagyok… de nem nyerek mindig.

— Szerencsejátékos… aki akkor nyer, amikor akar — felelte Kerk zordul. — Ennek alaposan utánanéztünk, mielőtt magához fordultam volna.

— Ha azzal akar gyanúsítani, hogy csalok… — Jason észbe kapott, és újra visszafogta magát. Semmi értelme mérgelődni.

Kerk ugyanolyan hanglejtéssel folytatta, tudomást sem vett Jason növekvő haragjáról:

— Valószínűleg maga ezt nem csalásnak nevezi… de hogy őszinte legyek, engem ez nem érdekel. Felőlem akár ászok tömegét dugdoshatja a zakója ujjában, vagy akár elektromágnest építhetett a cipőjébe… Lényeg az, hogy nyerjen. Nem azért jöttem, hogy morális kérdéseket vitassak meg magával. Mint említettem, van egy üzleti ajánlatom. Keményen megdolgoztunk ezért a pénzért… de ennyi még nem elég. Hogy pontos legyek, hárommilliárd dollárra van szükségünk. Az összeg megszerzésének egyetlen lehetséges módja a szerencsejáték. Ezzel a huszonhétmillióval.

— És mi hasznom lesz nekem ebből? — tette fel Jason a kérdést hűvösen, mintha ennek a fantasztikus ajánlatnak a legcsekélyebb részét is komolyan venné.