Amit maga olyan fennkölten etikai törvényeknek nevez…

csupa nagybetűvel, mindössze primitív törzsi szokásokként alkalmazhatók, melynek segítségével a birkapásztorok rendet tartanak a házuk táján. Ezek a szabályok nem általános érvényűek, ezt még maga is beláthatja. Gondoljon vissza a különböző bolygókra, ahol megfordult valaha. Az emberi kapcsolatok számtalan módja kialakult. Próbáljon meghatározni tíz olyan törvényt, amely valamennyi társadalomban alkalmazható.

Lehetetlen feladat. De fogadni mernék, tud tíz olyan szabályt, amelyek betartását rám akarja kényszeríteni.

Ám ha csak az egyikről kiderül, hogy agyrém, hogyan tudná elhitetni velem, hogy a többi általános érvényű?

Magának semmi etikai érzéke sincs, ha a környezetére megpróbálja rákényszeríteni a saját, igaznak hitt elveit.

Bár ezzel megtalálta az öngyilkosság egy különleges módszerét.

— Sértegetni akar?

— Ez a szándékom. Mivel nem tudom más módon elérni, az önteltségén próbálok csorbát ejteni. Miért ítéli el a cassyliai pénzszerzésemet, amikor ez az ottani etikai értékrendnek megfelel? Játékkaszinókat tartanak fenn, ahol kizsebelik a balekokat, és ezen senki sem háborodik fel. Mivel én átvertem őket, megfelelek a társadalmi normáiknak. Ha elfogadják azt a törvényt, hogy a szerencsejátékban tilos csalni, akkor a törvényük etikátlan, nem pedig a csalás. Ha maga visszavisz engem, hogy az ottani törvények szerint ítélkezzenek fölöttem, akkor ez valóban etikátlan cselekedet, én pedig egy gonosz ember védtelen áldozata leszek.

— Pokolfajzat! — kiáltotta Mikah magából kikelve.

Felugrott, és öklével Jason orra előtt hadonászott. — Össze akar zavarni azzal, hogy mindent félremagyaráz.

Létezik egy magasabb szintű törvény, amivel nem ellenkezhet…

— Ez hamis álláspont, amit azonnal be is bizonyítok — mutatott Jason a polcon lévő könyvekre. — A saját könyveivel fogom bebizonyítani. Nézzük csak azt a vékony kis kötetet: Lull a szerzője, ha jól látom. Ugye, Ramon Lull Társadalomelmélet című könyve?